Csaknem két évszázados belsõ fejlõdés után a 16. században csodálatos pompában felvirágzó angol reneszánsz színmûirodalom egyik legszebb darabja a Szentivánéji álom, amely a klasszikus mitológia, a néphit, a vallás, a társadalmi szintû gondolkodás, s lényegében az érlelõdõ új filozófia naiv elemeit forrasztja csodálatos egységbe egy naivul groteszk tündérjáték keretében.
Ez a darab is – a színreállítás mindenkori igényeinek megfelelõen – számtalan értelmezésben ismert. Shakespeare e korai komédiája 1594-96 táján íródott, valószínûleg egy fõúri esküvõ alkalmából tartott elõadásra. Lényegét tekintve errõl szól maga a darab is, a szerelemrõl, a házasságról, a szenvedélyrõl, az akadályok legyõzésérõl. A „váltott gyermek”, az a bájos apród, akin kitör a háborúság a tündérkirály és tündérkirálynõ között, noha maga nem jelenik meg a színen, minden kergetõzõ, üzekedõ szerelmesnek jelképe lehet. Hiszen mindenki váltott gyermek itt, s szüntelen váltakozásban gerjed nek egyért s taszítják el a másikat, hogy Puck gonosz varázslatára minden megforduljon, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy minden mégis összerendezõdjék.
Szentiván éjszakája nem más, mint a jótékony anarchia ünnepe, ahol mindent szabad, ahol a lehetõségek határtalanok. Bármi megtörténhet. Tabuk és társadalmi különbségek törlõdnek el, ha csak idõlegesen is: a takács elnyeri a tündérkirálynõ szerelmét, a szerelmesek párt cserélhetnek, akárcsak egy 21. századi swingers\' partin. A varázslat megteremti az abszolút szabadság terét, ahonnan aztán megbékülve kerülnek vissza a szereplõk biztonságot adó korlátaik közé. Ma, amikor elvben mindent szabad, de a gyakorlatban a társadalmi elvárások, és a fogyasztói társadalom hipnotikus megfelelés-kényszere köti gúzsba a kezünket, mindennél fontosabb, hogy legyen egy éjszaka, amikor valóban önmagunk lehetünk, a számonkérés és a büntetés lehetõsége nélkül. Szép új világ Shakespeare módra.
Az álom és a valóság összemosódása, valamint a határvonalak eltolódásának misztikuma lesz a fõ vezérfonala az elõadásnak. Az álom témáját a próbafolyamat alatt történõ kutatómunka során a lehetõ legmélyrehatóbban kívánjuk feltérképezni. A filozófia, a pszichológia és a pszichofarmakológia szakterületeit vesszük közösen górcsõ alá, így feltérképezve a lehetséges ábrázolási módokat, technikákat.
A szerelem és a szerelemféltés témaköre szintén fontos eleme lesz az elõadásnak; mire való a féltékenység, miért és hogyan akarjuk kisajátítani a másikat, mi is tulajdonképpen ez a szerelemnek nevezett elmebaj. A szörnyû ébredés élmén yét valószínûleg már mindenki átélte egy átmulatott éjszaka után. A kábulat érzése az egész elõadást áthatja, nézõinket egy másik világba visszük, ahol az álom valóság.
William Shakepeare szövege izgalmas feladatot kínál színész és rendezõ számára egyaránt. Szeretnénk hûek maradni a kanonizált szöveghez és szerkezethez, így a már \'megszokott\' formabontás helyett az elõadás egy nem kevésbé izgalmas \'klasszikus kísérlet\' lesz.