A Barátom, Hitler olyan arcát mutatja az - általában démoninak, vagy elmebetegnek, ábrázolt - világgyilkosnak, amely a legnyugtalanítóbb: a teljesen átlátható, átlagos habitusú reálpolitikusét, akinek stratégiája nem sokban tér el napjaink parlamenti párthuszárjaiétól. S ezért az általa képviselt veszély sokkal kitapinthatóbb, sokkal inkább a bőrünkre megy. Honnan jött a darabötlet? Misima úgy emlékezett erre, hogy Alan Bullock: Hitler: Tanulmány a zsarnokságról c. könyvében olvasott Ernst Röhm, SA-vezető meggyilkolta-tásáról, és ez adta neki az ihletet.
A darab a Hosszú kések éjszakája néven ismert véres leszámolás (1934 június 29-30) előtt pár nappal, és utána pár héttel játszódik, mikor is Hitler egy csapásra végzett politikai (főképp pártbéli) ellenfeleivel, akik mind jobbról, mind balról fenyegetést jelentettek a számára.Szétzúzta az SA-t, a hírhedt barnaingesek „forradalmi”katonai szervezetét, amely a maga majd négymilliós létszámával már a reguláris hadsereg és a Reichswehr bekebelezésére készült. Kivégeztette annak vezetőjét Ernst Röhm-öt - egykori harcostársát a müncheni sörpuccsban- és Gregor Strassert a nácik egykori ideológusát, akit már két évvel korábban megfosztott minden pártbéli tisztségétől, mert lepaktált a szocialista érzelmű Schleicher tábornokkal, és annak kormányával. A darab kezdetekor az érintettek – Hitler, és talán Strasser kivételével – még nem is sejtik, mi vár rájuk néhány nap múlva.
Misima a Hosszú kések éjszakája előtti és utáni eseményeket írja le, mikor Hitler pragmatista, „semleges", közvetítőnek mutatkozik a barnaingesek és a konzervatív erők - a hadsereg és a pénzemberek - között. Röhm, a barnaingesek vezérére, aki azon az éjjelen Hitler egyik áldozata lett végig úgy hiszi, hogy a Führer a „barátja" - mindaddig, amíg túl késő nem lesz. …a darab szerint a semlegesség bárhová vezethet.”