A projekt fő programja az előzetes kutatás alapján helyben készült Lüzisztráté keresése című előadás. Artner Szilvia projektvezető, helyi nőkkel készült sorsinterjúi alapján Szabó Attila készítette el az előadás több szövegváltozatát. Azokon a szövegeken, amelyek az interjúkból kerültek be az előadásba, nem változtattak az alkotók, így részben verbatim (szóról szóra) dokumentarista  módszerrel született a szcenírozott felolvasó színházi munkabemutató.  Kétszer egy hetes műhelymunka előzte meg a Bázison rezidens budakeszi Kompánia Társulat előadását, amely Ardai Petra rendezésében (Space Theater, Amszterdam) 2015 július 25-én és 26-án volt látható a Bázison, szabadtéri helyszínen. A Zsámbéki Színházi Bázis életében először fordult elő, hogy a közönség legalább fele a környékbeli lakókból állt. Olyan nézők is voltak, nyilván a helyi résztvevő nők családjainak, baráti körének köszönhetően, akik még soha nem jártak ezen a helyszínen.

Nyilván a július 19-én a Zárdakertben zajlott tulajdonképpeni ráhangoló performansz a Kérész Művek – Zárdapiknik is szerepet játszott a Lüzisztráté projekt és a Lüzisztraté keresése című előadás népszerűsítésében. Az Artus Stúdió színészei, a Kompánia Társulat alkotói és a helyi Keszkenő Népdalkör részvételével jött létre Goda Gábor rendezésében ez az esemény, amely szintén tartalmazta Artner Szilvia kutatásának, interjúinak egyes elemeit. Az előadás egy nap alatt születik a 2010 óta létező Kérész Művek előadások módszereivel, speciális helyszínen, speciális témától ihletve, ami jelen esetben a női sors volt.

„Arról, hogy "egy nap a világ". És ezalatt meg kell ismernünk mindent, ami minket körülvesz, például itt Zsámbékon, egy volt zárda jelenlegi kertjében. Meg kell tudnunk milyenek voltak, és milyenek most itt a nők, milyennek látják ők magukat, milyennek látják őket a férfiak, a szeretteik, az ellenségeik, a férjeik, a gyerekeik, az anyósaik, a városvezetés és a többi. Közben jól szórakozunk és piknikezünk.”

Ehhez a fő projekthez  társult július 27-én és 28-án a Bázison a Nem- De, hogy nem? című előadás Kárpáti Pál rendezésében, a Kaposvári Művészeti Egyetem „számkivetett” végzős osztályának szinte csak női tagjaival. Kocsis Pál osztályának előadása a nyár egyik legerősebb darabja volt.

„Az interneten rengeteg nyomasztó vallomás és dokumentum olvasható az erőszakról. Változatos színházi- és képzőművészeti eszközökkel, valamint némi humorral megpróbáltuk érzelmileg eltávolítani magunktól a témát, hogy képesek legyünk továbbadni a bennünket is felkavaró történeteket. A már kész előadást Zsámbékon két - jazzben és elektronikus zenében egyaránt járatos - zenészbarátunk közreműködésével öntöttük új formába.” 

Az előadás szintén dokumentarista módszerrel készült, csak ez esetben nem interjúk, hanem internetes fórumon született vallomások alapján.

A tematikusan kapcsolódó előadások sorába tartozik a női lélekről és a társkapcsolatokról kevésbé absztrakt módon beszélő Egy perccel tovább című darab, amely július 29-én volt látható a Bázison.  Gerner Csaba rendezése a fiatalabb korosztálynak, a diákoknak is sokat segít abban, hogy választásaikra, kapcsolataikra korán rálássanak. Kondákor Zsófi és Jászberényi Gábor játéka magával ragadta a közönséget.

Augusztus 1-én szintén egy komoly kutatáson alapuló friss előadást láthatott a zsámbéki nyári színház közönsége a Titkos Társulat előadásában a zsámbéki Művelődési Házban Két nő címmel.

A Titkos Társulat új előadása mikroszkóp alatt született, improvizációk és mozgásanalízis alapján. A szöveget nem rögzítették, így minden este egy új utazásra invitálnak. A Két nő egy lélektani krimi, amiben a tettes az áldozat. Nincs bűn és nincs megbocsátás, van viszont meg-nem értés minden mennyiségben, és láthatatlan, gyengéd erőszak. Egy csecsemő, egy macska, egy kóbor kutya, egy pár a Tűzoltó utcából, és egy másik pár, Észak-Norvégiából. A társulat tagjai egy fél világot ölelnek át: Gáspár táncos és talaj-akrobata, Gábor színész-drámatanár, Julia táncos, ő Lengyelországból érkezett. És a két nő két fiatal színésznő: Rozi és Barbi annyira hasonlítanak egymásra, mint azok az ikrek, akik jobban már nem is különbözhetnének.

Az előadás után több, mint egy órás beszélgetés volt a közönség és az alkotók részvételével, Artner Szilvia projektvezető moderálásával, melyben a fiatal nők helyi szintű problémái is felmerültek, úgy, mint a pályakezdés, a „kapunyitási pánik”, a párkapcsolatok, ami az előadás témája volt.

Augusztus 2-án az Ifjúsági Házban tartottuk a Vámkisasszony című monodráma ősbemutatóját Czifra Kriszta főszereplésével és Harangi Mária rendezésében. Egy állami hivatalnokról szól, egy emancipált nőről - a XVIII‒XXI. Századból. És a csábításról - jobban mondva az elcsábíttatás lehetőségéről. Örök téma - választékos, ízes irodalmi nyelven, szokatlan közegben: egy fegyelmezett, önálló, középkorú nő jól felépített, kellőképpen szabályozott hivatali és magánélete – egész világa – fordul ki sarkaiból egy csapásra egy váratlan hír hatására. Alig egy lépésre a nézőtől.

Az előadás után Artner Szilvia projektvezető beszélgetett az alkotókkal és a nézőkkel. A beszélgetés során a női öntudatra ébredés témája volt a meghatározó. Férfi versus női nézők keveredtek vitába ennek kapcsán.

A projekt utolsó helyben készült előadása az augusztus 15 és 16-án bemutatott Winnie című, szintén monodráma volt. A Beckett Óh, azok a szép napok című drámája alapján és Tokai Andrea rendező és főszereplő szövegeiből írt előadás. Ebben a változatban Winniet egy kórházi ágyon találjuk. Haldoklik, emlékezik, a kórházi éjjeliszekrény kellékeivel láttatja értelmetlen-értelmes életét. Nincsen férfi szereplő. Willie a férj-szerető-férfi néma. A közönség soraiban ül, vagy szellemként van jelen.

A minifesztivál műfaji sokszínűségét szolgálta még néhány lazán kapcsolódó szórakoztató koncert és előadás, mint Tompos Kátya: Keresztül Európán című zenés estje a Romnál, Ráckevei Anna önálló estje Kováts Kriszta rendezésében a Zárdakertben augusztus 8-án, valamint a Csavar Társulat: Ibusár című darabja a Zárdakertben augusztus 14-én.

A program során meggyőződhettünk róla, hogy az amúgy is nagyobb létszámú női közönség jobban bevonható a programokba és ezen keresztül a közösségi eseményekben, ha magáról, illetve hozzá hasonló sorsú emberekről láthat előadást és annak kapcsán a véleményét is kifejtheti. Valamint az is kiderült, hogy a résztvevő nők családjai, hozzátartozói, szűkebb környezetük is jobban bevonható a programokba rajtuk keresztül, hiszen ők is érintettek. Ezért indokoltnak látjuk, hogy a következő évadot megelőző összegző  és az igényeket felmérni kívánó szimpozion és kiállítás után is folytassuk ezt a tematikát, akár hasonló fesztivál keretében.