A IV. Henrik története 20 évvel a színpadi események előtt kezdődik, amikor egy fiatal arisztokrata – színész hajlamának engedve – egy jelmezes lovas felvonuláson balesetet szenved. Másnap abban a tévképzetben tér magához, hogy ő IV. Henrik, a középkori német római császár, aki egész életében viszályban állt a pápával és akihez a legendás Canossa-járás is köthető.

Megőrült vagy csak szerepet játszik?

És ha őrült, akkor a környezete miért tart vele ebben az őrületben?

Ha pedig játék csupán, hogy lehet ennyire valószerű?

Egyáltalán honnan tudjuk, meddig tart a normalitás és hol kezdődik a téboly?