Lehet-e szabályozni az emberi élet minden aspektusát? És egyáltalán élet-e az, ahol már „a szülés is csak egy kézlegyintés”? Ott, ahol a legkisebb zaj is a halált jelentheti, a hófödte hegyek végeláthatatlansága, a lavinák és a halál állandó fenyegetése olyan szabályok bevezetését tette nélkülözhetetlenné, mely hosszútávon magát az életet lehetetlenítik el. Kilenc hónap némaság, majd három hónap ünnep, zaj, élet. Egy olyan világban, ahol mindent a veszély állandó fenyegetése hat át, melynek minden mozzanatát a félelemből fakadó irracionalitás határozza meg, van-e joga az új életnek, saját igazához?