Csaknem ötszáz éve írta Ruzante ezt a remek, vérbő vígjátékot. Ha az orosz irodalom Gogol köpönyegéből bújt ki, akkor viszont Ruzante lebernyegéből a commedia dell’arte, a vígjáték, a bohózat, a farce. Színpadi alakjait és komikus szituációit a legnagyobb dráma-és vígjátékírók is előszeretettel építették be műveikbe. A történet: A napfénytől ragyogó reneszánsz itáliai városkában, Padovában játszódik történetünk. Főhősnőnk, csapodár madárkánk, a faluból városba költözött fiatal feleség, aki férje, -Ruzante- mellett is vágyik a szerelemre; éhes a kalandra, a mennyei boldogságot itt a Földön szeretné megszerezni.  És akadnak hódolói, széptevői Betia asszonynak. A vágy nagy úr, a kísértés még nagyobb. Menato, a falun hagyott udvarló is a városba jön szerelmese után, de Betia már városi nő lett, kacéran utasítja el a régi viszonyt, mert Tonin, a szomszéd, a délceg bergamoi katona széptevését szívesebben fogadja. Az elhagyott szerelmes ravasz tervet eszel ki a nő visszaszerzésére. Buzog a vér, tombolnak az ösztönök, a féltékenység zöld kígyója sziszeg ebben a fergeteges humorú, felszabadító komédiában - férfi-nő örökkétig tartó háborújában. Az előadást a Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész színházi rendező, Csiszár Imre állítja színpadra.