A „Még négy” színpadi kompozíciók sorozata négy előadóra,  a testükre, az őket körülvevő térre, hangra és fényre.  A “Még négy” Marcin Herich “4” címet viselő kvadriptichonjának második része.

Albrecht Dürer egyik leghíresebb metszete a „Négy meztelen nő” (vagy „Négy boszorkány”). Négy meztelen nő ül egy szűk, üres szobában. Mindegyikük eltérő pozícióban helyezkedik el, és a tekintetük valami láthatatlanra irányul. A testük nehéz. A szépségideálok változnak, de úgy tűnik, Dürernek esze ágában sem volt tökéletes szépségeket ábrázolni ezen a metszeten. A képen bemutatott testek természetessége, spontaneitása azt jelenti, hogy nem az ősi kecsességre kell gondolnunk, sokkal inkább az élő természetre. Akkoriban férfiak és nők gyakran együtt látogatták a fürdőket. Dürert valószínűleg az ott megfigyelt nők ihlették, akik meztelenül álltak modelt neki. (Painting Planet)

A négy a 4 szél, 4 elem és 4 évszak analógia alapján a Földhöz és ennek következtében az emberekhez rendelt szám. A misztikus értelmezésben Ádám névhez az emberhez köthető, mert 4 betűből áll. (V.F. Hoppe, A számok középkori szimbolikája)

A tetrafóbia a 4-es számtól való idegenkedés vagy félelem. Ez egy széles körben elterjedt babona Kelet-Ázsiában, beleértve Kínát, Tajvant, Japánt, Koreát és Vietnámot.

A Sziléziai Vajdaság Önkormányzata társfinanszírozásával. A „Katowice Kertek Városa” Kulturális Intézmény társfinanszírozásával (TEATROGRANTY 2021 pályázat).