“IDŐBEN élünk. Most IDŐ van.” – első hallásra magától értetődőnek tűnik ez a kijelentés, de nézzünk csak kicsit a dolgok mélyére, hiszen Line Knutzon kortárs dán drámaíró egy egész színművet szentel az Idő témakörének.

Életünket időpontok, órarendek, menetrendek táblázatai hálózzák be; karunkon, a polcon, a falon, a mobiltelefonon, a számítógépek képernyőin pedig másodperceket kattognak a mutatók. Hol vagyunk mi ebben a mai IDŐBEN? Hilbertet fokozottan izgatja ez a kérdéskör: “Az időről van szó (…) utol kell érnünk az időt – próbálok időt vásárolni, hogy legyen időnk időhöz jutni.”

Knutzon Közeleg az idő című darabjában fölösleges kronológiát és lineáris dramaturgiát keresnünk. A jelenetekből magunk vagy “ismerőseink” hétköznapjaira ismerhetünk, persze átitatva az abszurd “karikírozó” eszközeivel. Kapcsolatok, melyeket az IDŐ megszokássá szegényített és az ember kétségbeesett menekülése a megszokásoktól. Csak… KÉSŐN?…
Góli Kornélia

“Egyszer bementem a kerti fészerbe egy gereblyéért. Mire kijöttem, öt év telt el, és az ember önkéntelenül felteszi a kérdést, ugyan mit csinálhattam a fészerben, de sosem kap rá választ.
…
Eljött az idõ, hogy fölálljatok, és nyitott szemmel haladjatok elõre, hogy