Az Ó, azok a szép napok! (angolul: Happy Days; franciául: Oh les beaux jours) Samuel Beckett ír származású francia író kétfelvonásos színműve. 1960-1961-ben íródott angolul. Francia fordítását maga a szerző készítette Oh les beaux jours címmelBeckett a drámát 1960. október 8-án kezdte írni és 1961. május 14-én fejezte be

Az eredeti darab elején Winnie még csak mellkasig van földben, a végén már nyakig. Beszél. A férfi ehhez képest alig szólal meg. Winnie megüli a hétköznapok kis ünnepeit. És bármi történik – vagy inkább, annak ellenére, hogy semmi sem történik – végig megőrzi derűlátását: „Ó, milyen szép is ez a mai nap, megint egy boldog, szép nap!… Mindennek ellenére!” Winnie érzi, hogy az idő fogy, de abból, ami még maradt, megpróbálja a legjobbat kihozni. A darab két pólusra összpontosít: az evilágira és a transzcendentálisra, miközben az állandó fenyegetettség mellett az egyetemes szeretet költészetét keresi. Winnie, az asszony nem is képes mozogni. Félig már elnyelte a föld. Párja, férje, barátja, sorstársa (ezt nem tudjuk meg pontosan), Willie még képes mozogni, elkushadni a sarokba, aztán vissza, ő viszont már nem beszél, csak hangokat ad, csak nyög, csak nyüszít. De kimenni ő sem tud. Hova menne? Miért menne?

Winnie viszont tud beszélni. Igaz, minél előrébb haladunk a napban annál fáradtabban. De mégiscsak folyamatosan beszél. Mindenről, ami nem lényeges. Mondataiban semmi cselekvésre irányuló nincs. Beszél szomorúságról és vidámságról, méltatlankodik és dicsér, bírál és ítél, érdeklődik és panaszol. Mindenbe, ami körülveszi, belekapaszkodik, megpróbál gondolkodni róla. De nem megy. Felismeri, hogy egyre jobban süpped a földbe, de az erről való részletgazdag lamentáláson túl semmit nem gondol.

Ebben a változatban Winniet egy kórházi ágyon találjuk. Haldoklik, emlékezik, a kórházi éjjeliszekrény kellékeivel láttatja értelmetlen-értelmes életét. Willie a férj-szerető-férfi néma. A közönség soraiban ül, vagy szellemként van jelen.

Beckett karrierjének ebben a szakaszában mind jobban tudatosult annak fontossága, hogy felülvizsgálja munkáját valódi bemutatók révén. Így írt 1961. május 18-án a Grove Pressnek az Ó, azok a szép napok!-ról: „Jobban szeretném, ha a szöveg nem jelenne meg semmilyen formában a bemutató előtt és nem jelenne meg könyv alakban, amíg nem láttam néhány előadást Londonban. Nem tudom véglegesíteni mielőtt a tényleges munka a színházban be nem fejeződött.”

Támogató: NCTA