Színházak
Temesvári Állami Csiky Gergely Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
- 1972/1973
- 1971/1972
- 1970/1971
- 1969/1970
- 1968/1969
- 1967/1968
- 1966/1967
- 1965/1966
- 1964/1965
- 1963/1964
- 1962/1963
- 1961/1962
- 1960/1961
- 1959/1960
- 1958/1959
- 1957/1958
- 1956/1957
- 1955/1956
- 1954/1955
- 1953/1954
- 1952/1953
Spiró GyörgyPrah
- NőSzász Enikő
- FérfiDukász Péter
Fotók: Bíró Márton
Plakátterv: Benedek Levente, Cristina Pecherle
- rendezőLászló Sándor
- díszlettervezőAlbert Alpár
- jelmeztervezőAlbert Alpár
- dramaturgGyarmati Kata
- súgóCzumbil Marika
- ügyelőDeák Irén
- rendezőasszisztensSzilágyi Ágota
„Ez a szöveg kivételes gyöngyszeme a kortárs magyar drámairodalomnak, mert hihetetlen jellemábrázolások vannak benne és gyönyörű élethelyzetek, melyek összetett és fegyelmezett színészi jelenlétet követelnek meg. Komoly lélektani erőre van szüksége az embernek, hogy számot vessen az életével és ennek ábrázolásában Spiró nagy mester." - vallja a dramaturg.
„A közönség egy nagyon szép és emberi történetet fog látni! Spiró György zseniális a kisemberek ábrázolásában. A két szereplő egy átlagon aluli életszinvonalon tengődik, majd hirtelen hatalmas szerencse éri őket: megnyerik a lottófőnyereményt. Hogyan viszonyulnak ők ehhez a dologhoz, milyen emberi változást jelent ez bennük? E viselkedési formákat kutatjuk mi. Az emberben, ha egy váratlan fordulat következik be az életében, megjelenik a félelem, szinte leltárt készít, feltérképezi a vele történt dolgokat. Hősei lebontják izig-vérig az együtt töltött időt és az egy nagy titok, hogy ők hogyan bírkóznak majd meg ezzel, vagy inkább saját magukkal - ennek a történetét fogja látni a közönség." - vallja a darab rendezője.
„2000-ben a párommal vonaton utaztunk Marosvásárhelyre. A tíz órás út közben valahogy felmerült, hogy mit csinálnánk, ha ötösünk lenne. A végére annyira elszontyolodtunk, hogy
azt gondoltam, ezt megírom.
Öt évig tartott.
Kezdetben egy buszmegálló volt a helyszín legalább huszonöt szerepelővel. Végigírtam, de nem volt jó. A második verzióban már csak tizenöten voltak egy presszóban – azt már végig se írtam. Aztán egyre fogytak a szereplők, végül maradt egy konyha meg egy negyvenes házaspár.
Nyertek hatszáz milliót. Nem lövöm le a poént! Inkább arról beszélek, mi izgatott írás közben: miért olyan a magyarok mentalitása, hogy nem engedik egymásnak, maguknak, hogy kicsit jobbá tegyék az életüket? Ezt nem valamilyen külső hatalom akadályozza meg, hanem az emberek vannak így szocializálva, és képtelenek fölszabadulni. Ezt kapják mint hagyományt, és ezt örökítik tovább. A Prah szereplői tipikusan ilyenek. Én azt kutatom, hogy ez miért van így. Azt látjuk a mai magyar életben, hogy mindig volnának racionális megoldások, mégis az irracionalitás győz. De nem hiszem, hogy ez magyar átok volna. Így vannak ezzel a szlovákok, a horvátok is… Nagyon fontos volt számomra az is, hogy ennek a két embernek az élete nem a Kádár-rendszerben megy tönkre, hanem már a rendszerváltás után, vagyis a mai magyar borzalmunkban. ”
Spiró György
„A közönség egy nagyon szép és emberi történetet fog látni! Spiró György zseniális a kisemberek ábrázolásában. A két szereplő egy átlagon aluli életszinvonalon tengődik, majd hirtelen hatalmas szerencse éri őket: megnyerik a lottófőnyereményt. Hogyan viszonyulnak ők ehhez a dologhoz, milyen emberi változást jelent ez bennük? E viselkedési formákat kutatjuk mi. Az emberben, ha egy váratlan fordulat következik be az életében, megjelenik a félelem, szinte leltárt készít, feltérképezi a vele történt dolgokat. Hősei lebontják izig-vérig az együtt töltött időt és az egy nagy titok, hogy ők hogyan bírkóznak majd meg ezzel, vagy inkább saját magukkal - ennek a történetét fogja látni a közönség." - vallja a darab rendezője.
„2000-ben a párommal vonaton utaztunk Marosvásárhelyre. A tíz órás út közben valahogy felmerült, hogy mit csinálnánk, ha ötösünk lenne. A végére annyira elszontyolodtunk, hogy
azt gondoltam, ezt megírom.
Öt évig tartott.
Kezdetben egy buszmegálló volt a helyszín legalább huszonöt szerepelővel. Végigírtam, de nem volt jó. A második verzióban már csak tizenöten voltak egy presszóban – azt már végig se írtam. Aztán egyre fogytak a szereplők, végül maradt egy konyha meg egy negyvenes házaspár.
Nyertek hatszáz milliót. Nem lövöm le a poént! Inkább arról beszélek, mi izgatott írás közben: miért olyan a magyarok mentalitása, hogy nem engedik egymásnak, maguknak, hogy kicsit jobbá tegyék az életüket? Ezt nem valamilyen külső hatalom akadályozza meg, hanem az emberek vannak így szocializálva, és képtelenek fölszabadulni. Ezt kapják mint hagyományt, és ezt örökítik tovább. A Prah szereplői tipikusan ilyenek. Én azt kutatom, hogy ez miért van így. Azt látjuk a mai magyar életben, hogy mindig volnának racionális megoldások, mégis az irracionalitás győz. De nem hiszem, hogy ez magyar átok volna. Így vannak ezzel a szlovákok, a horvátok is… Nagyon fontos volt számomra az is, hogy ennek a két embernek az élete nem a Kádár-rendszerben megy tönkre, hanem már a rendszerváltás után, vagyis a mai magyar borzalmunkban. ”
Spiró György
2010. 10. 08.
Az előadás hossza: 90 perc szünet nélkül