Mottó: „Since death has more of nature,
Than of any lives.
We’ve become immortal – poor Lazarus !
At the gate of immortal life .\"
(James Nothinger*)

„A halál minden életnél életszerűbb.
Így lettünk halhatatlanokká
Az örök élet kapujában:
Oh, szegény Lázárok!\"
(Ford.: Lukácsi Huba**)

Az ősbemutató cselekménye a közeljövőben játszódik, 2010-ben. Ekkor lesz ugyanis 100 éves évfordulója 1910-nek, de arra már senki sem emlékszik, kivéve néhány matuzsálemkorú filmrendezőt, tévériportert, táncdalénekest és forradalmárt. 2010 ráadásul arról is nevezetes lesz, hogy 1000 éve leend majd akkor 1010-nek, ami köztudottan repetitív szám. Mint például 1919. Vagy 4848. De hol van az még! Addig is a mindennapjaink háztartásában feszülő konfliktusok Oláh darabjában történelmi vízióvá transzponálódnak, és a darabvégi gázrobbanáshoz képest az a bizonyos ősrobbanás smafu. A drámában a lírai elvontság és a dokumentatív tárgyszerűség keresztjén vergődő szereplők átélik a történelem kilátástalanságát. Nem véletlen, hogy a Gallup Intézet által megkérdezettek közül senki sem válaszolt határozott igennel vagy nemmel arra a kérdésre, hogy szeretne-e cserélni a dinókkal. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy az író eredetileg 2020-ra tette Az európai vőlegény cselekményét, de a Térszínház társulatával való szoros műhelymunkája során 10, azaz tíz évvel előbbre hozta azt, megértve a rendező koncepcióját, miszerint 2020-ban már nem biztos, hogy lesz Európa, és ezért a mű címe merő fantazmagóriaként elvesztené életszerűségét. Innen a mottó létjoga, és egy évszázad távolában kezet nyújthat egymásnak, át a tengeren, az újvilági James Nothinger és az óvilági Oláh János. A Térszínházban estéről estére elcsattan hát egy tenyér, ami a művészet 6-almát mutatja.

*James Nothinger 1886-ban született a Kentucky állambeli Louisville-ben, és ugyanott halt meg 24 évesen, mielőtt megjelent volna első verseskötete, a Kereszteződések. A beatnemzedék fedezte fel igazán, és lett népszerű világszerte.

**Lukácsi Huba Egerben született 1940-ben. A Latinovits Zoltán Diákszínpad alapítója és vezetője. Kiemelkedő rendezései: Shakespeare: Romeo és Júlia, Corneille: Cid, Tamási Áron: Énekes madár. Jelentős fordításai: Chesterton: Igazságot!, Kazantzakisz: Isten szegénykéje, T. S. Eliot: A kultúra meghatározása.

***Oláh János 1942-ben született a Somogy megyei Nagyberkiben. Verseivel az Elérhetetlen föld című antológiában mutatkozott be 1969-ben. Azóta négy verseskötete jelent meg: Fordulópont (1971), Jel (1981), Nagyítófény, válogatott versek (1991), Por éshamu (2002). Elbeszélések: Az örvényes partján (1988), Vérszerződés (2001). Regények: Közel (1977), Visszatérés (1979), Az őrült (1983). Kenyérpusztítók című színművét az Egyetemi Színpadon mutatták be 1970-ben. Jelenleg a Magyar Napló című irodalmi lap főszerkesztője.