A darab fordítójának és dramaturgjának, Józsa Péternek Mrożek-ről és a darabról szóló tanulmányából:
Ki Vatzlav? Te, én, vagy ő? Útja: karriertörténet. Sorsa: tragigroteszk. Polgár és antipolgár ütközik benne, vagyis polgári és antipolgári tézisek. Vérszívók és kiszívottak közepette életszerű jelenetekben bizonyosodhatunk meg a szabadság adta korlátokról, és a korlátok adta szabadságról. Ilyen körülmények között a valódi és önálló döntés lehetetlen. Minden hamisnak, utópiának vagy tévedésnek tűnhet. Mégis, meg kell találnia a helyes utat. Legalábbis illik törekednie rá. Olykor megalázkodik, olykor furfangot vet be, néha meg túlontúl alkalmazkodik, vagy épp félreáll az ember. Módszereit változtatja. Át akar telelni. Hősünk is.. Vatzlav sok alku árán végre beindul az emelkedés útján, és z emberi jogok egyetemes nyilatkozatából vett idézetekkel vetkőzteti pőrére „az igazságot\", ám jönnek a barbárok, és kőkeményen megvalósítják a létező demokráciát.
Mrożek így nyilatkozott egy alkalommal műhelymunkájáról: „Engem csak a világ és az élet érdekel, mivelhogy én magam – másokhoz hasonlóan – is egy világ és egy élet vagyok. A világ és az élet, ez a minden, de mivel a minden az túl sok, és hogy ezt a mindent valahogy megfogjuk, irányítsuk, és magunkra, a megfoghatatlannál jelentéktelenebbekre alkalmazzuk, muszáj rajzolnunk, írnunk, előadnunk. Módszereket használnunk.\" A módszerek különfélék, de a cél, ugyanaz. A szerző nem volna hát hű önmagához, ha mást írna, mint tragigroteszket. Ez a darabja is épp oly mozaikos szerkezetű, mint más színpadi művei – a Tangót és az Emigránsokat kivéve. Ebben sem folyamatos a cselekmény, mozaikos, és ezért éppúgy újra kezdődnek a jelenetek, s éppúgy vegyíti a tézisszerű és életszerű elemeket. Ez nem feltétlen hátrány, de tény, és megnehezíti az egyértelmű realizmushoz vagy az egyértelmű stilizációhoz szokott magyar színház dolgát.
A Vatzlav a világ színházaiban az egyik – talán a Tangó után – legtöbbet játszott Mrożek darab ez, amelyet a lengyel szerző 1968-ban, már ötödik éve emigrációban élve, írt. Ősbemutatója Svájcban volt, a zürichi Theater am Neumarkban, 1970-ben. A lengyelországi ősbemutatóra a kommunista cenzúra miatt még jócskán várni kellett, az csak 1982-ben történik meg, a varsói Teatr Polskiban.