Az előadás együttműködés a közös játék kapcsán, illetve művészi-önéletrajzi archiválás a filmes rögzítés segítségével, amelyben a videokamera által egy elképzelt jövő időbe (2041-be) rögzül a jelen, amelyben a jelenlegi személyes és szakmai részletekre majd egy másik időbeli és ontológiai perspektívából térünk vissza. Ebben a keretezésben összesűrűsödik az idő, így a harminc évre kiterjedő együttműködés (a bemutatóra 2011-ben került sor) természetes fejlődése és a személyes életek folyása vagy ezek a folyamatok válnak az előadás dramaturgiájává és anyagává.