Madách Imre műve, „Az ember tragédiája” a magyar drámairodalom egyik legfontosabb alkotása. Sokan hasonlítják Goethe Faustjához, és a vallás, a kereszténység és az emberi civilizáció erőteljes kritikáját képviseli. A főhősök, Ádám, Éva, és Lucifer történelmi időutazáson át ismerikmega világot, mely utazáson különböző korszakokon keresztül élik meg civilizációnk legmeghatározóbbeseményeit. Az Újvidéki Színház előadása a nagy eszmék, mint a demokrácia, a különböző forradalmak stb. bukásaival foglalkozik, és

azzal, hogy semmi, még a tudás sem tudja megmenteni a világot, és a vallás sem nyújt kiutat. Azt a kérdést feszegeti, hogy létezik-e Éden túl a végen, vagy az egyedüli Éden az a Pokol, amelyben mi élünk itt a Földön...

Madách szövegén keresztül megpróbálom újradefiniálni, kik vagyunk mi valójában, hol tart az emberiség ma, a 21. század első évtizedének végén, és meddig sokasodnak a tévutak az emberi fejlődésben, amelyeket Madách olyan kitűnően észrevett, és bölcsen megsejtett. Természetesen, a történet az alapszövegben az elárult eszmék fejlődését követi, melyeknek a haladást kellett volna elhozniuk az emberiségnek, de valójában csak boldogtalanná és az elárult elvárások halmazává tették. Mindennek meg kell jelennie ebben a Madách-értelmezésben, de a perspektívánknak mainak kell lennie. Ama nézőpontjából kell visszatekintenünk azokra a jelenségekre, melyek a 21. század

zavaros kezdetéhez vezettek. Önmagunkból, a saját csalódásainkból kell ezt tolmácsolnunk.

Az előadásunk azzal fog kezdődni, amivel Madáchnál fejeződik, vagyis Ádám öngyilkosságával, melyet az emberi történelem és a saját kora miatti kiábrándultságában

követ el. Csak ezután tér vissza Luciferrel az elejére, hogy ő, az első és utolsó ember – ahogy Madách mondta – bebizonyítsa a sátánnak, hogy a világ elveszítette a nemességét, és hogy a világ minden, csak éppnem Istenműve.

Az ember tragédiája számomra az „anticandide”. A Candide-ban Voltaire azt állítja, hogy a világunk minden világok legjobbika, hogy a mennybéli kert valójában a földi paradicsom, és hogy képesek vagyunk a földön is mennyországot teremteni. Ezzel ellentétben Az ember tragédiája elénk tárja, hogy mi maradtmegaz isteni műből, mivé vált az évszázadok során, mindenekelőtt az ember ténykedésének köszönhetően. Madách művében az a legszörnyűbb, és egyben legfenségesebb, hogy emberi a lelkesedés, ugyanakkor a teljes felelősség is a fennkölt ideák bukásáért, melyek jobbá tudták volna tenni a világot.Ami hibánk, hogy a világmailyen.