A COVID-19 világjárvány hosszú hónapokra kényszerített bennünket elszigetelődésre. És most a késztetés, az igény, a vágy, hogy ismét találkozzunk, hogy újra együtt legyünk, mindennél erősebb. Épp ezért az Egyetlen lélegzet a találkozásra, az összegyűlésre, a figyelésre összpontosít, nem akar diktatórikus és uniformizált “együtt levést”, sokkal inkább törekszik arra, hogy az autonóm személyek találkozhassanak egymással, hogy a közös megtapasztalás vágya mindenki számára saját módján fogalmazódjon és történjen meg.



Az előadás az érzékelésre, a nüanszokra, árnyalatokra fókuszál. Egyetlen lélegzetvételben. Egyetlen levegővétel, amit ezekben az időkben rejtegetnünk, eltakarnunk kell, hogy magunkat és másokat is megvédjük, hiszen tudtunkon kívül is megfertőzhetjük a környezetünket. Miközben ez a levegővétel a legalapvetőbb eszköze az együtt táncolásnak is.



Marco Chenevier kutatási területe a polgárok és műélvezetük, a néző és előadóművész pozíciója és annak az energiának a vizsgálatát próbálja lefedni, ami a kettő közé belefér. A klasszikus előadások dekonstrukciós eszközeinek teljes tárháza áll rendelkezésére, és ezeket arra használja, hogy megtalálja az előadóművészet, az élő művészet alapjait, hogy a nézői tapasztalat kerüljön munkája középpontjába. Jelen pillanatban az Aosta-i T*Danse - Danse & Technology - nemzetközi Új Tánc fesztivál társ-igazgatója.