Minden kultúrának megvannak a saját meghatározó történelmi pillanatai, azok a drámai történések, amelyekből könnyedén lehet történeteket írni. Ilyen kulcsfontosságú esemény az 1989-es román forradalom is, amely Caryl Churchill Őrült erdő c. drámájának központi témáját képezi. 2014-es feldolgozása Macedóniában azonban nem volna színházi értelemben igazolható, ha nem találnánk rá analógiát a makedón társadalom jelenéből, és éppen ezért igen fontos megnevezni azt a kontextust, amelyben ez az előadás létrejött. Természetesen már maga a darab is meglehetősen drámai, amelyben a dokumentarista színház tendenciájának megfelelően a társadalmi kontextus a szereplők családi és személyes történetein keresztül bontakozik ki. A diktatúra bukásának történelmi pillanata résztvevők, tanúk, kortársak bizalmas történeteiben elevenedik meg. Sőt mi több, ezek az emberek nem is főszereplői a forradalomnak, hanem egyszerű emberek, páran gyerekek, akik viszont közvetlenül megtapasztalják a forradalmat. Románia félelmetes és traumatikus történelme a ma kontextusában mintegy figyelmeztetésképpen hat, ahogyan lenyűgözően szól a mindennapjainkról. Az Őrült erdő tökéletes példa arra, ahogyan egy meghatározott korban és környezetben játszódó előadás egy másik tér-időbeni párjára utalhat. (Ana Stojanoska, PhD)



Az Őrült erdő létrehozásában fontos szerepet játszott az a csapatnyi macedóniai színházszerető ember, akik számára fontos volt elmondani azt az univerzális törénetet, hogy hogyan nem tanul az ember a történelem hibáiból. A színészek, illetve a művészeti és technikai csapat legalább négy különböző színház alkalmazottai, ők vették a bátorságot, és bemutatták, hogy mi történik, amikor az emberek nem vállalnak felelősséget a saját viselkedésükért. Az Őrült erdő igazi csapatmunka, különböző energiák, vélemények és meglátások bonyolult hálója. Ugyanakkor az alapvető, mély emberi érzések kutatását tűzi ki célul, az emberi létezés legsarkalatosabb szükségletét: az emberek közötti szeretetet. (Nina Nikolikj)