Egy előadás azoknak, akiknek a hátukon kidudorodik pár csigolya a sok munkától; akik nélkülözhetetlenné élték magukat; akik néha nem tudják, hogy mit kell mondaniuk; akik megfenyegetik a csillagokat: lennétek csak közelebb…!; akik legszívesebben az utcán aludnának, mert tudják, hogy az embert mindig olyankor éri a halál, amikor egyedül van; akik nem tudják, hogy hol vesztették el önmagukat; akik úgy érzik, néha kevés kell ahhoz, hogy megbolonduljanak; akik nem birják az olyan igazságot, ami annyira igaz, hogy már taszít; akik úgy érzik, a szavaik nem fejezik ki azt, amit mondani szeretnének; akik szaladnának,de nincsen hova…