Mit jelent életünkben a konyha? Ebből a látszólag banális kérdésből kiindulva az előadás jelenetek elegáns sorát bontakoztatja ki, többnyire szöveg nélküli epizódokban. Mindennapjaink konyhája legfontosabb döntéseink színhelye. Ez az a hely, ahol a szerzőpáros szerint „önmagunknak vagy családtagjainknakkell saját magunkról a legkomolyabban számot adnunk.”
A 2001-ben bemutatott előadás vendégszerepelt többek közt a párizsi Őszi Fesztiválon, az Edinburgh-i Nemzetközi Színházi Fesztiválon, avalamint a Caracas-i Nemzetközi Színházi Fesztiválon.

„Azzal, hogy mindennapi életünk színházából, a konyhából merítettem az előadás alapgondolatát, az volt a célom, hogy elemeire bontsam a cselekvésből-képekből, zenéből-zajból és szavakból összetevődő színházi nyelvet. Majd megpróbáltam ezeket az elemeket valahogy úgy összekapcsolni, ahogy azt Eisenstein tette. A valósághoz fűződő viszonyunk természetét akarom megvizsgálni a múltban, a jelenben és a jövőben.”
(Mladen Materic)

A Théâtre Tattoo a 80-as években alakult Jugoszláviában, székhelye 1992 óta a franciaországi Toulouse-ban van. Előadásaikat a színházalapító Mladen Materic álmodja meg és rendezi. A társulat célja egy új színházi nyelv kutatása, mely alapvető kifejezési formának a cselekvést tekinti.
Káprázatos fordulatok vannak Materic rendezésében. Valaki felröppen a színpad hátterében. Egy pár vitája kecses, akrobatikus tánccá alakul át. A leglenyűgözőbb viszont az, ahogy az előadás átalakítja a hétköznapi gesztusokat… Briliáns szürrealista pillanatai is vannak az előadásnak. Az utolsó képben hatalmas cseresznyék ereszkednek le, arra utalva, hogy vannak még csodák az életünkben – és a konyháinkban
–, csak meg kell keresnünk őket.
(Tom Service, The Guardian)

Míg egyfelől a Théâtre Tattoo nem konvencionális módon viszonyul a szöveghez, másfelől Materic színházának egyéb vonásai – kiváló ritmus- és szerkezetiérzéke, a színészek emberi mivoltának erőteljes hangsúlyozása – valóban, a szó klasszikus hagyományos értelmében színháziak.
(Joyce McMillan, The Scotsman)