POSZT-on az Anna Karenina – beszélgetés Györgyi Annával
Garancsi ÁgnesA Budapesti Kamaraszínház Kiss Csaba rendezésében készült Anna Karenina című darabja bekerült a POSZT-ra. A rangos szakmai megmérettetésen való részvételről kérdeztük a főszereplőt, Györgyi Annát.
- Mikor vettél részt utoljára az Országos Színházi Találkozón?
- Szereplőként nagyon-nagyon régen, tizenkét évvel ezelőtt voltam, Kaposváron még az Arany János Színházzal játszottunk egy Antigoné-történetet. Nézőként azóta voltam már, de nem túl sokat, tavaly például két előadást láttam: a Csak egy szög és a Fekete tej első felvonását… A férjemnek, Kiss Csabának volt egy könyvbemutatója, ennek köszönhetően voltunk ott.
- Mit mesélnél az Anna Karenináról azoknak, akik esetleg Pécsen látják majd először?
- A darab teljesen más, mint a regény, ezért nem is szeretném elmesélni a tartalmát. Csak hat szereplő életét követi nyomon, és főleg a lélektani rész érdekelte Csabát, amikor megrendezte a történetet. A lelki folyamatokat szerette volna inkább ábrázolni. Kevés bútor, semmi díszlet, és gyönyörű jelmezek láthatóak benne.
- Mi a tapasztalatod, mit hoz ki egy darabból a vendégjáték különlegessége? Mit adhat hozzá egy előadáshoz, ha nem a megszokott környezetben játsszátok?
- Sok helyen jártunk több darabbal is vidéken és külföldön, megtapasztalhattam, hogy milyen jó idegen helyen játszani. Ezek mindig jó alkalmak arra, hogy másképp játsszon az ember, hiszen más impulzusok érik az ismeretlen környezetben.
Sokkal izgalmasabb, teljesen új dolgok is születhetnek, könnyebben előjönnek újítások, amiket otthon nem mernénk kipróbálni. Bátrabb lehet ilyenkor az ember, úgy érzem. Ez visszafelé is elsülhet persze, néha nem sikerül olyan jól.
- Van-e rossz emléked arról, hogy az idegen környezet sajátosságai miatt valami rosszul végződött?
Nem olyan régen Beregszászon egy kis színpadra kerültünk egy olyan előadással, aminél megszoktuk, hogy tágas térben mozgunk. Rengeteg ember volt, a földön is ültek mindenütt, és rajtunk volt a kényszer, hogy ugyanazon a hangon beszéljünk, mint szoktunk, pedig nem úgy kellett volna. Nem is sikerült jól. De van ellenpélda is: Pozsonyba nagyon fáradtan, kora reggeli indulás után érkeztünk egy vendégjátékra, ami itthon mindig kétségbeesett próbálkozásokat eredményez, de akkor éppen pont jót tett az előadásnak.
- Szereplőként nagyon-nagyon régen, tizenkét évvel ezelőtt voltam, Kaposváron még az Arany János Színházzal játszottunk egy Antigoné-történetet. Nézőként azóta voltam már, de nem túl sokat, tavaly például két előadást láttam: a Csak egy szög és a Fekete tej első felvonását… A férjemnek, Kiss Csabának volt egy könyvbemutatója, ennek köszönhetően voltunk ott.
- Mit mesélnél az Anna Karenináról azoknak, akik esetleg Pécsen látják majd először?
- A darab teljesen más, mint a regény, ezért nem is szeretném elmesélni a tartalmát. Csak hat szereplő életét követi nyomon, és főleg a lélektani rész érdekelte Csabát, amikor megrendezte a történetet. A lelki folyamatokat szerette volna inkább ábrázolni. Kevés bútor, semmi díszlet, és gyönyörű jelmezek láthatóak benne.
- Mi a tapasztalatod, mit hoz ki egy darabból a vendégjáték különlegessége? Mit adhat hozzá egy előadáshoz, ha nem a megszokott környezetben játsszátok?
- Sok helyen jártunk több darabbal is vidéken és külföldön, megtapasztalhattam, hogy milyen jó idegen helyen játszani. Ezek mindig jó alkalmak arra, hogy másképp játsszon az ember, hiszen más impulzusok érik az ismeretlen környezetben.
Sokkal izgalmasabb, teljesen új dolgok is születhetnek, könnyebben előjönnek újítások, amiket otthon nem mernénk kipróbálni. Bátrabb lehet ilyenkor az ember, úgy érzem. Ez visszafelé is elsülhet persze, néha nem sikerül olyan jól.
- Van-e rossz emléked arról, hogy az idegen környezet sajátosságai miatt valami rosszul végződött?
Nem olyan régen Beregszászon egy kis színpadra kerültünk egy olyan előadással, aminél megszoktuk, hogy tágas térben mozgunk. Rengeteg ember volt, a földön is ültek mindenütt, és rajtunk volt a kényszer, hogy ugyanazon a hangon beszéljünk, mint szoktunk, pedig nem úgy kellett volna. Nem is sikerült jól. De van ellenpélda is: Pozsonyba nagyon fáradtan, kora reggeli indulás után érkeztünk egy vendégjátékra, ami itthon mindig kétségbeesett próbálkozásokat eredményez, de akkor éppen pont jót tett az előadásnak.