Színházak
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa MiklósTársulat Kisterem
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 1992/1993
MolièreLe misanthrope - az új embergyűlölő
- AlcesteCélimene szerelmeseBíró József
- PhilinteAlceste barátjaBokor Barna
- CélimeneAlceste szerelmeseB. Fülöp Erzsébet
- OronteCélimene szerelmeseGalló Ernő
- ClitandreCsíki Szabolcs
- ArsinoeCélimene barátnőjeBiluska Annamária
- ÉlianteCélimene unokahúgaSzabó Fruzsina
- Jean-BaptisteVarga Balázs
- KözrendészVarga Balázs
- M. szobraKorpos András
- rendezőBodolay
- díszlettervezőMira János
- jelmeztervezőBianca Imelda Jeremias
- színpadi változatBodolay
- súgóFerenczi Tóth Katalin
- ügyelőSzakács László
- rendezőasszisztensSzabó Réka
– Alceste üldöz. – Nem enged el. Legalább négy évtizede. Érettségiző lelkes kamaszként Berlinben csodálkoztam rá először. Fritz Marquardt: Der Menschenhasser a Volksbühnén. –
Mikor Ádám Ottó, a mesterem, szelíd modorában rákérdezett: volna-e kedvem Molière remekművével záróvizsgáznom az Ódry Színpadon: nyilvánvaló volt az igen.
Az akkori Alceste egy színészlakás konyhájában a tenyeremből megjósolta, hogy a Nemzeti Színházban fogok kikötni, utóbb kiváló művész lett, ugyanakkor, mikor én „érdemes” – az akkori főiskolás Philinte a minap igazgatóként megvásárolt egy színházat az operaház mögött Pesten… és a történet örökké folytatódik, hiába mászik alatta ide-oda a Történelem.
A most játszott szövegem háromnegyedét Krakkóban írtam – tíz esztendeje, szegény Mira János barátom, akivel ott épp a lengyelek egyik alapművét vittük színre, kénytelen volt naponta végighallgatni a készülő két-három oldal oronte-i fölolvasását.
Azóta már mindenki mindent szinte kötelezően átír – miközben „Molière” jókat vigyorog ezeken az erőlködéseken. Teszi ezt annál szabadabban, mert bár a neve, míg színház lesz: fennmarad, – ám egyre „tudományosabban” valószínű, hogy mögötte nem a Poquelin nevű kárpitosfi színészgyerek, hanem Pierre Corneille, a rejtőzködő, tréfáskedvű ÍRÓ álldogál az Időben.
Bodolay Géza
Bodolay Géza Jászai-díjas, érdemes művész a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője. Korábban a kecskeméti Katona József Színház igazgató-főrendezője, a budapesti Nemzeti Színház rendezője, egyetemi előadó. Színházi rendezésen kívül műfordít, az előadásainak alapját képező színműveket rendszerint saját szövegátiratában viszi színre.
2018. 05. 11.
Az előadás hossza: 80 perc szünet nélkül