Színházak
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa MiklósTársulat Kisterem
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 1992/1993
Roland SchimmelpfennigNő a múltból
fordítóGáspár Ildikó
- FrankKorpos András
- Claudiaa feleségeB. Fülöp Erzsébet
- TinaAndreas barátnőjeGecse Ramóna e.h.
- Romy VogtlanderBerekméri Katus
- AndreasFrank és Claudia fiaBartha László Zsolt
Átugrani az időt
Huszonnégy évvel ezelőtt vs. tizenkilenc év óta. Egy örökkévalóságra szóló ígéret vs. hetven doboznyi élet. Két egymásnak feszülő, kikezdhetetlen igazság – az antik tragédia alaptétele. És a meg-megtorpanó, nekilóduló, önmagán hurkot vető, kisimíthatatlan idő – a valóság kortárs érzete.
– Aki belenéz a tyúkisten lyukába, a jövőjébe pillant bele, állítólag.
– Vagy a múltjába – attól függ, hogyan tartod.
Romy Vogtländer becsenget Frank és Claudia lakásába. Az öreg hölgy leszáll a gülleni állomáson. Médeia még egyszer beszélni kíván Iaszónnal. A pestis felüti fejét Thébában. Mindegyik érkező figyelmeztetni jön, hogy a múlt kötelez. Frank, akárcsak Oidipusz, képtelen emlékezni, ezért nem rendelkezik saját jövője felett. A bűnt, apa a fiúra, már öntudatlanul átörökítette: Andreas ígér, és megtagad. Múltra ítéli Tinát, a tragédia hírnökét. Ha a múlt jelenné lesz, nincs más választás, mint megadni magunk a sors önbeteljesítő mechanizmusának. A szétvagdosott idő fájdalmas egységbe rándul össze.
Schimmepfennig darabja maga is tyúkisten, varázskő, amelyen át meglátjuk a múltat. Vagy a jövőt. Attól függ, honnan nézzük.
*
ROMY V. Tizenhét, igen, ahogy mondod, én tizenhét voltam, te húsz, és megesküdtél nekem, hogy mindig szeretni fogsz.
FRANK Igen –
ROMY V. Nevetsz –
És én is megesküdtem neked. Hogy mindig szeretni foglak.
Emlékszel?
FRANK Igen – hát, meglehet.
ROMY V. Most azért jöttem, hogy beváltsam az ígéretem. Meg azért, hogy emlékeztesselek a tiédre –
FRANK Mit ígértem –
ROMY V. Azt ígérted – mindig szeretni fogsz, te mondtad.
FRANK De – dehát –
FRANK Tizenkilenc éves voltam.
ROMY V. Húsz.
FRANK Tizenkilenc vagy húsz – az mindegy –
Miért jöttél ide?
ROMY V. Teérted – mi másért jöttem volna.
Azért jöttem, hogy emlékeztesselek.
FRANK Emlékeztess –
ROMY V. Hogy örökké szeretni fogjuk egymást – ezt mondtad szó szerint.
(részlet a darabból)
*
Roland Schimmelpfennig – akit egyszerre tartanak a színpadi történetmesélés megújítójának és ügyeskezű mesterembernek, darabgyárosnak – 1967-ben született Göttingenben. Húszévesen Isztambulban dolgozott mint újságíró, majd visszatért Németországba, és elvégezte a müncheni Otto-Fackenberg-Schule rendezői szakát. Néhány évig a Münchner Kammerspiele rendezőasszisztense majd művészeti vezető munkatársa volt, valamint drámákat és hangjátékokat írt és fordított. Első drámaírói kitüntetését 1997-ben kapta a Halat halért című darabjáért. Egy évig élt és dolgozott az Amerikai Egyesült Államokban mint író, műfordító. Egy évig volt a berlini Schaubühne am Lehniner Platz, egy évig a hamburgi Deutsches Schauspielhaus dramaturgja és háziszerzője. A berlini Schaubühne munkájába abban az évben kapcsolódott be (1999), amikor a színház épp megújult Thomas Ostermeier korszerű művészeti vezetése alatt. Négy darabját mutatták itt be, ebből három ősbemutató volt, és Az arab éjszaka bemutatóját is csak pár hónappal előzte meg a stuttgarti. Schimmelpfennig 2001 óta a Kunsthochschule Berlin-Weissensee rendező- és dramaturg-szakán tanít, és folytatja drámaírói tevékenységét.
Darabjainak magyar nyelvű pályafutása megírásuk után nagyon hamar, 2002-ben kezdődött, azóta öt művét mutatták be magyarul. A leghíresebb, Az arab éjszaka megjelent a Kortárs német drámaírók antológiájában, Erdélyben játszotta a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem Akadémiai Műhelye (2005. R: Szabó Máté) és a székelyudvarhelyi Nézőpont Színház (2007. R: Harsányi Zsolt). A Nő a múltból ősbemutatója 2004-ben volt Bécsben, magyarul Ascher Tamás rendezésében a budapesti Örkény Színház játszotta 2006-ban.
- rendezőHarsányi Zsolt
- díszlettervezőBianca Imelda Jeremias
- jelmeztervezőBianca Imelda Jeremias
- dramaturgBoros Kinga
- fordítóGáspár Ildikó
- zeneZénó Apostolache
- dalszövegFehér Csaba
2008. 03. 16.