A veronai szerelmesek tragédiája először 1597-ben jelent meg, Shakespeare valószínűleg 1591 és 1595 között írhatta. A történet őse eredetileg egy olasz mese, amelyet Arthur Brooke és William Painter dolgozott át Shakespeare előtt. A Rómeó és Júlia valójában ebből a két változatból inspirálódott és vált világhírű, sokat játszott drámává.

A darab viszonyrendszerét a Montague-k és Capuletek közti, generációkra visszanyúló gyűlölet határozza meg. A két viszálykodó család fiatal sarjai összetalálkoznak a Capuletek bálján és ezzel meg is pecsételik sorsukat: egymás iránti szenvedélyes vonzódásuk gyorsleforgású tragédiába torkollik.



Porogi Dorka rendező az előadásról:

A Rómeó és Júlia olyan mű, amelyet minden generáció újra felfedez magának. Közhely és kísérlet: két kamasz tragikus története a szerelemről – két kamaszé, aki másmilyen, mint az őt körülvevő világ. Milyenek tehát, miben is mások? A korok változnak, a nézőpontok változtathatók, a tragédia: tény. A dráma kérdésfelvetéseit az átváltozás és az azonosság szempontjából olvassa az előadás, játékmódja a Shakespeare-kori színjátszás elemeiből, sajátosságaiból ihletődik, de a kortárs dramaturgia alakítja maivá.