„A Švejk lényege a derű. Az a derű, ami nélkül nem lehet itt élni, ebben a világban, ebben az országban, ebben a társadalomban” – véli a pénteki premierről a darab rendezője, Kincses Elemér, aki sokak szerint sztárszereposztásban viszi színre a közismert regényt. A címszerepet a színitanoda rektora, Gáspárik Attila játssza.

„Nagy idők nagy embereket kívánnak. Vannak szerény, fel nem ismert hősök, akiket nem dicsőít a történelem, mint Napóleont. Jellemrajzuk elhomályosítaná még makedóniai Nagy Sándor dicsőségét is. Manapság; a prágai utcákon járva, találkozhattok egy ütött-kopott férfival, aki maga sem tudja, milyen jelentős szerepet játszott a mostani nagy idők történetében. Szerényen megy a dolga után, nem zaklat senkit, és őt sem zaklatják interjúért az újságírók. Ha megkérdeznétek, hogy hívják, egyszerűen és szerényen így felelne: - Švejk vagyok…”

(Jaroslav Hašek, Švejk, Előszó)

Főhősünk mindenekelőtt ember. Az emberség az első világháború alatt is veszélybe került. Švejk mosolygós szemén keresztül egy torz, abszurditásokkal teli világot látunk. Életszemlélete, egyszerűsége, jóindulata, állandó vidámsága taníthatatlan.

„Švejk soha senkinek rosszat nem tesz, nem hazudik és nem csodálkozik. Én nagyon félek attól, hogy nem Švejk hülye, hanem a világ” – Kincses Elemér