Egyszerűen berendezett, kis szoba; semmi különös nincs benne. Egyetlen, egyszerű szék. Egy férfi ül a széken és bámulja a szürkésfehér falat. Nem feszült, de nem is laza. Csupán ott van. Mozdulatai – például amikor megöntözi a kis, cserepes növényt, ami az ablak alá helyezett apró asztalon áll – se nem gyorsak, se nem lassúak. Minden rutinosan egyszerű... Kivéve, ha közelről megnézed a szájat. Figyeld meg jól az ajkát! Szemmel láthatóan rettentően gyorsan mozognak. Mi az amit mond? Ha jól odafigyelsz, meghallod a szavak özönét, valóságos lavináját, kiveheted a trópusi madarakról és paradicsomról szóló álmokat! Itt, ebben a nagyvárosban az ilyen álmok az őrület jelei! De senki sem éli túl egyedül.