1947-et írunk. A világ éppen ocsúdik a borzalmakból.

A csodálatos hangú, törékeny énekesnő megrázó gyermekkoron és szerelmi csalódásain túl már rég úgy hiszi, hogy minden férfi durva, és az időt leghasznosabb mulatással és ivással tölteni… Ám ekkor megjelenik Marcel Cerdan, a „marokkói bombázó”, és örökre megváltoztatja a kis francia veréb, EdithPiaf életét…

„Marcel újra megtanított élni. Megszabadított a keserűségtől és a kétségbeeséstől, amely testemet-lelkemet megmérgezte. Felfedeztette velem, hogy létezik jóság, derű, gyengédség. És felragyogott a világ.”

De talán túl szép ez a szerelem… Annyira szép, hogy odafentről elrendelik a tragédiát.

A Párizs – New York-i repülőgép 1949. október 27-én lezuhan az Azori-szigetek felett.

És aznap este Edith Piaf a New York-i Versailles színpadán csak Marcel Cerdannak énekel…

Két év. Nem több. Ennyi adatott nekik. De ebben megélték a teljességet.