Tamási Áron talán legizgalmasabb, legjobb színpadi műve, az Énekes madár ihlette a Móka című táncszínházi előadás létrejöttét. Tamási művét székely népi játéknak nevezi, ami maga után vonja a néphagyomány, a népzene és néptánc eszköztárának felhasználását.

Az előadás témájának aktualitása egyértelmű, a mai fiatal generáció egyre későbbre tervezi a tartós párkapcsolatot és így a házasságkötést is. Erről szól az Énekes madár is: a két vénlegény, Bakk Lukács és Préda Máté több mint tíz éve udvarol a két vénleánynak, Gondos Eszternek és Gondos Reginának. Mire végre eldöntik, hogy megkérik a lányok kezét, a két lakodalmat egyszerre, kalákában, így költségeket spórolva képzelik el. Abból adódik a bonyodalom, hogy a két nővér nem egyezik bele, hogy a két esküvő egy nap, egyszerre történjen meg… Ebben a kiábrándult környezetben ismerjük meg a legkisebb Gondos leányt, Magdót, aki maga a tisztaság és őszinteség, és titkon másra sem vágyik, csak hogy találkozzon az igaz szerelemmel.

Táncjátékunkban a Tamási szöveg nagyon röviden, tömören jelenik meg, helyét átveszi és kiegészíti a néphagyomány, a farsangi ünnepkör jellemző szokáscselekvései, a zene és a tánc. Az udvarlás, párválasztás és főképpen a házasságkötések, lakodalmak legfőbb ideje a hagyományos magyar paraszti életben a farsang időszaka volt. A farsang adott alkalmat arra, hogy tréfásan vagy durván figyelmeztessék azokat, akik még nem mentek férjhez. Farsang ünnepéhez kötődik a népi színjátszás kialakulása. A különféle maszkos alakoskodásokból nőttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg, mint a cigány, a betyár, a koldus, a vándorárus, a menyasszony, vőlegény. Kedvelt volt a férfi-női szerep- és ruhacsere. Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is, gyakran feltűnik a játékokban a kecske, a ló, a medve vagy a gólya is.



Könczei Árpád