Van nékem szeretőm,

Szívem zöld kertjében!

Fényes, nádszál-karcsú

Égi mosolygású!

– Én bíz addig meg nem házasodom, míg kerek e világon a legszebb királykisasszonyt meg nem találom! – mondja igaz hittel a kicsi királyfi. Lelkében EGY dallam, furulyáján EGY ének szól mikor útnak indul, hogy megtalálja a nádszálba rejtett legszebb királylányt.

Vele együtt indulunk el mi is, hogy megkeressük, aki álmainkban él, hogy a küzdelmek során meg is találjuk örök mátkánkat, és elnyerjük a boldogságot. A kiskirályfival együtt hagyjuk el a biztos családi fészket, vívunk farkassal és sárkánnyal, és együtt szabadítjuk ki a boszorkány karjaiból a nádszálba zárt élet forrását: gyöngyöm-társunkat. Ám ahhoz, hogy meg tudjunk érkezni, útra kell kelnünk.

Szeretettel hívunk hát kicsit és nagyot erre a rengeteg utazásra, hogy teremtett színpadi világunk állomásain, próbatételein átkelve megerősödjünk, felfényesedjünk, kitisztuljunk. A mesék örök tudásából táplálkozva valljuk: ha rálelünk valódi zengő részünkre, égről és földről is mosolyog bennünk a Rend.

Mindannyiunkban ott él a Mag, mag búzamag!

Legyen ez a Szem, szem búzaszem végsőkig a kenyerünk!

Van nékem szeretőm,

Napnak a kertjében.

Ő az igaz részem,

gyöngyöm, társam, kincsem