Színházak
Újvidéki Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
Madách ImreAz ember tragédiája
- rendezőKokan Mladenović
- díszlettervezőMarija Kalabić
- jelmeztervezőMarina Sremac m.v.
- dramaturgGyarmati Kata
- zeneszerzőMarko Grubić m.v.
- színpadi változatGyarmati KataKokan Mladenović
- mozgásOlivera KovačevićCrnjanski DimovskaFrosina Dimovska
- sminkPászti Ágnes
- fényMajoros RóbertGörög Lajos
- hangBíró TiborSalamon József
- súgóLovas Csilla
- ügyelőBíró Alekszandra
- a rendező munkatársaFerenc Judit
Madách Imre műve, „Az ember tragédiája” a magyar drámairodalom egyik legfontosabb alkotása. Sokan hasonlítják Goethe Faustjához, és a vallás, a kereszténység és az emberi civilizáció erőteljes kritikáját képviseli. A főhősök, Ádám, Éva, és Lucifer történelmi időutazáson át ismerikmega világot, mely utazáson különböző korszakokon keresztül élik meg civilizációnk legmeghatározóbbeseményeit. Az Újvidéki Színház előadása a nagy eszmék, mint a demokrácia, a különböző forradalmak stb. bukásaival foglalkozik, és
azzal, hogy semmi, még a tudás sem tudja megmenteni a világot, és a vallás sem nyújt kiutat. Azt a kérdést feszegeti, hogy létezik-e Éden túl a végen, vagy az egyedüli Éden az a Pokol, amelyben mi élünk itt a Földön...
Madách szövegén keresztül megpróbálom újradefiniálni, kik vagyunk mi valójában, hol tart az emberiség ma, a 21. század első évtizedének végén, és meddig sokasodnak a tévutak az emberi fejlődésben, amelyeket Madách olyan kitűnően észrevett, és bölcsen megsejtett. Természetesen, a történet az alapszövegben az elárult eszmék fejlődését követi, melyeknek a haladást kellett volna elhozniuk az emberiségnek, de valójában csak boldogtalanná és az elárult elvárások halmazává tették. Mindennek meg kell jelennie ebben a Madách-értelmezésben, de a perspektívánknak mainak kell lennie. Ama nézőpontjából kell visszatekintenünk azokra a jelenségekre, melyek a 21. század
zavaros kezdetéhez vezettek. Önmagunkból, a saját csalódásainkból kell ezt tolmácsolnunk.
Az előadásunk azzal fog kezdődni, amivel Madáchnál fejeződik, vagyis Ádám öngyilkosságával, melyet az emberi történelem és a saját kora miatti kiábrándultságában
követ el. Csak ezután tér vissza Luciferrel az elejére, hogy ő, az első és utolsó ember – ahogy Madách mondta – bebizonyítsa a sátánnak, hogy a világ elveszítette a nemességét, és hogy a világ minden, csak éppnem Istenműve.
Az ember tragédiája számomra az „anticandide”. A Candide-ban Voltaire azt állítja, hogy a világunk minden világok legjobbika, hogy a mennybéli kert valójában a földi paradicsom, és hogy képesek vagyunk a földön is mennyországot teremteni. Ezzel ellentétben Az ember tragédiája elénk tárja, hogy mi maradtmegaz isteni műből, mivé vált az évszázadok során, mindenekelőtt az ember ténykedésének köszönhetően. Madách művében az a legszörnyűbb, és egyben legfenségesebb, hogy emberi a lelkesedés, ugyanakkor a teljes felelősség is a fennkölt ideák bukásáért, melyek jobbá tudták volna tenni a világot.Ami hibánk, hogy a világmailyen.