Színházak
Újvidéki Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
Federico García LorcaBernarda Alba háza
fordítóAndrás László
- BernardaBanka Lívia
- Maria JosefaH. Faragó Edit
- AngustiasJaskov Melinda
- MagdalenaJankovics Andrea
- AmeliaCrnkovity Gabriella f.h.
- AdelaTáborosi Margaréta
- MartirioFerenc Ágota
- PonciaszolgálóÁbrahám Irén
- SzolgálóKokrehel Júlia f.h.
- PrudenciaElor Emina
- KoldusLovas Csilla
- Fiatal lányRaffai Ágnes f.h.
- rendezőRadoslav Milenković
- díszlettervezőRadoslav Milenković m.v.
- jelmeztervezőJanovics Erika m.v.
- dramaturgHorváth Barbara m.v.
- fordítóAndrás László
- koreográfusGyenes Ildikó m.v.
- fénySzöllősi LászlóMajoros Róbert
- hangBíró Tibor
- sminkSzabó Margit
- súgóLovas Csilla
- ügyelőLovas Csilla
A drámairodalom egyik gyöngyszemét láthatta a közönség az Újvidéki Színházban, Radoslav Milenkovic rendezésében. Bernarda Alba történetéhez Milenkovic új értelmezéssel közelített és egy új nézõpontból mutatott rá a darab mélységeire, felerõsítve a komikus attitûdöt. A szürke hétköznapjaikat tengetõ nõk a fojtogató gyászt megpróbálják a maguk módján elviselhetõvé tenni: csipkelõdéssel, vitákkal, egymáson való gúnyolódással. Ettõl kerül a darab közelebb hozzánk - nem drámai hõsnõkkel találkozunk, hanem egyszerû emberekkel, akiket csupán körülményeik nyomorítanak „színtelenekké”.
Bernarda Alba háza
Valderubiban – amelyet abban az idõben még Askerosának (Piszkos hely) neveztek – a Lorca fivéreknek két házuk volt a Széles utcában.
Ugyanabban az utcában lakott az özvegy Frascita Alba a négy lányával. Apjuk halála után az anyjuk leeresztett ablaktáblák mögött tartotta õket. Soha nem hagyhatták el a házat, kivéve mikor templomba mentek, oda is csak fekete lepellel letakarva. A levegõre csak az istállóudvarba mehettek ki, aminek kocsiszélességû ajtaja a közeli utcácskára nézett.
A legidõsebb lány - Frascita elsõ házasságából - csúnya és gazdag volt. A hozomány által csalogatva, Romiljoék Pepéje, Askerosa legszebb fiatalembere megkérte a kezét, és meg is lett neki engedve, hogy kinyilvánítsa érzelmeit, este, az ablaknyílásban. Mégis, elvégezve ezt a kötelezettségét, elment, hogy az udvar sötétjében találkozzon Adelával, a legfitalabb nõvérrel, aki olyan vonzó volt, mint amilyen szegény.
Mint falusi mese, ez a történet Federicónak élvezetes volt. Apja háza Albáéval szemben volt. A költõ érkezése Askerosa számára esemény volt, úgy Frascita lányai, mint a többiek számára. A költõt legjobban annak a látványa szórakoztatta, hogy amint elment a házuk elõtt, a függönyök észrevétlen megfordultak: magányukban figyelték. Szintén szórakoztatta, ha a ház küszöbén ülve, égszínkék pizsamájában gitárkíséret mellett énekelhette nekik:
Jelenjetek meg az ablakban!
Ne leskelõdjetek a réseken keresztül!
A költõ háza mellett élt García nagybácsi, és Lorca megállapította, hogy a kiszáradt határjelzõként szolgáló kútból hallani lehetett mindent, amit az özvegy háza táján beszélnek: a nõk – az anya, a lányok és két szolgálólány – vitáit, akikben a bezártság felélesztette az egymás iránti gyanút, gyûlöletet és megvetést. Federico leereszkedett a kútba és feljegyzett mindent, amit hallott. Milyen alkalom egy drámához! Ezért találó az észrevétel: „ A Bernarda Alba háza fényképes tanúbizonyság.”
Bernarda Alba háza
Valderubiban – amelyet abban az idõben még Askerosának (Piszkos hely) neveztek – a Lorca fivéreknek két házuk volt a Széles utcában.
Ugyanabban az utcában lakott az özvegy Frascita Alba a négy lányával. Apjuk halála után az anyjuk leeresztett ablaktáblák mögött tartotta õket. Soha nem hagyhatták el a házat, kivéve mikor templomba mentek, oda is csak fekete lepellel letakarva. A levegõre csak az istállóudvarba mehettek ki, aminek kocsiszélességû ajtaja a közeli utcácskára nézett.
A legidõsebb lány - Frascita elsõ házasságából - csúnya és gazdag volt. A hozomány által csalogatva, Romiljoék Pepéje, Askerosa legszebb fiatalembere megkérte a kezét, és meg is lett neki engedve, hogy kinyilvánítsa érzelmeit, este, az ablaknyílásban. Mégis, elvégezve ezt a kötelezettségét, elment, hogy az udvar sötétjében találkozzon Adelával, a legfitalabb nõvérrel, aki olyan vonzó volt, mint amilyen szegény.
Mint falusi mese, ez a történet Federicónak élvezetes volt. Apja háza Albáéval szemben volt. A költõ érkezése Askerosa számára esemény volt, úgy Frascita lányai, mint a többiek számára. A költõt legjobban annak a látványa szórakoztatta, hogy amint elment a házuk elõtt, a függönyök észrevétlen megfordultak: magányukban figyelték. Szintén szórakoztatta, ha a ház küszöbén ülve, égszínkék pizsamájában gitárkíséret mellett énekelhette nekik:
Jelenjetek meg az ablakban!
Ne leskelõdjetek a réseken keresztül!
A költõ háza mellett élt García nagybácsi, és Lorca megállapította, hogy a kiszáradt határjelzõként szolgáló kútból hallani lehetett mindent, amit az özvegy háza táján beszélnek: a nõk – az anya, a lányok és két szolgálólány – vitáit, akikben a bezártság felélesztette az egymás iránti gyanút, gyûlöletet és megvetést. Federico leereszkedett a kútba és feljegyzett mindent, amit hallott. Milyen alkalom egy drámához! Ezért találó az észrevétel: „ A Bernarda Alba háza fényképes tanúbizonyság.”
2008. 03. 27.