Színházak
Újvidéki Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
Anton Pavlovics Csehov - Kiss CsabaDe mi lett a nővel?
- GyabkinBalázs Áron
- AljosaKovács Nemes Andor
- JuraHuszta Dániel
- rendezőPuskás Zoltán
- díszlettervezőPuskás Zoltán
- jelmeztervezőPuskás Zoltán
- dramaturgGóli Kornélia
- sminkmesterSzabó Margit
- fényMajoros Róbert
- hangSalamon József
Ismeretlen helyen, ismeretlen férfiak egy ismeretlen nõrõl beszélnek. Röviden ennyi a történet, de a játék, ami ebbõl a szituációból bontakozik ki, izgalmas, tartalmas szórakozást ígér. Aljosa, Gyabkin és Jura olyan múltbeli eseményeket idéznek fel, melyeknek valamilyen módon köze volt egy titokzatos nõhöz, bizonyos Irina Bikulinához. A történet mesélése egy ponton „megszakad” és ugyanennek a történetnek az eljátszásával, megmutatásával folytatódik, melynek fõszereplõjévé a három férfi válik. Lassan kerülnek egymás mellé a mozaikkockák és összeáll a kép, hogy ki is volt ez a Nõ és végül fény derül arra is, hogy valamilyen formában mindhárom férfi kapcsolatba került vele.
Puskás Zoltán cirkuszporondot idézõ díszlete a játék körkörösségére utal. Arra, hogy nem tudjuk, mióta tart ez a történet és nem fogjuk megtudni azt sem, hogy mikor ér véget. A játékon van tehát a hangsúly, úgy a szöveg, mint pedig a rendezõi elképzelés szempontjából, hiszen mindhárom színésznek több figurát is meg kell jelenítenie.
Nagy lehetõség a színész számára, amikor csak önmaga színészi kelléktárából építkezhet, ugyanakkor a legnehezebb feladat is, ha nincsnek mankók, hanem csak önmaga van, a teste, a tekintete, a mozdulata, a hangja, a szünetei – amit tartalommal kell megtöltenie. Ez az igazi színház.
Izgalmas, szórakoztató elõadás, melyben a humor igen széles skálája jelenik meg.
Puskás Zoltán cirkuszporondot idézõ díszlete a játék körkörösségére utal. Arra, hogy nem tudjuk, mióta tart ez a történet és nem fogjuk megtudni azt sem, hogy mikor ér véget. A játékon van tehát a hangsúly, úgy a szöveg, mint pedig a rendezõi elképzelés szempontjából, hiszen mindhárom színésznek több figurát is meg kell jelenítenie.
Nagy lehetõség a színész számára, amikor csak önmaga színészi kelléktárából építkezhet, ugyanakkor a legnehezebb feladat is, ha nincsnek mankók, hanem csak önmaga van, a teste, a tekintete, a mozdulata, a hangja, a szünetei – amit tartalommal kell megtöltenie. Ez az igazi színház.
Izgalmas, szórakoztató elõadás, melyben a humor igen széles skálája jelenik meg.
2005. 01. 15.