„Az Újvidéki Színházban Fekete Péter balszerencséjének történetét láthattuk Seress Zoltán jó elképzelésében és Bóbis László kitűnő koreográfiájában. Kettőjük gondolatát vizuálisan követte a jelmezeivel Janovics Erika és a színpadteret túlzsúfolta Csík György díszletével. Egy operett. (…)
Mégis ez az előadás nem egy hagyományos operett, mert másként rendezték meg, vagyis egy mai szemmel nézett operett. Amelyben a látottak alapján megállapíthatjuk, hogy mi a véleménye a rendezőnek és munkatársainak az operettről. Ezt látva megállapíthatjuk, hogy ezzel a látszatra könnyű szöveggel is lehet közölni ilyen-olyan emberi tartásokról vagy azok hiányáról véleményt. Láttatni lehet őszinteségről és hamisságról szóló történeteket. Mértéktartó előadás, amelyben minden színre lépő színész képességei szerint teljesít és nyújt az összképhez hozzájáruló megnyilvánulást.”
Franyó Zsuzsanna:

Évadzárás színházi világunkban (Magyar Szó, 2004. június 17.)

„A rendező fő érdeme az »ízléses« átdolgozás. Bár szerelmi melodrámáról van szó, a cselekmény mégsem válik közönségessé. Dicséretes precizitás jellemzi a színészvezetést és a jelenetek építkezését. Mindebben segítségére vannak az Újvidéki Színház kitűnő színészei. Fontos megemlíteni a most feltörekvő fiatal főiskolásokat, akik bizonyították, hogy nem marad utánpótlás nélkül a színház.”
Darinka Nikolit: Szerelem Velencében (Dnevnik, 2004. június 14.)