Egy ismeretlenül is ismerős város peremvidéke.

A centrum közel, mégiscsak peremvidék ez. Figaróstul, donhuánostul, lövészárkostul, maszkabálostul. Egy kiglancolt Klisza, egy túlzummolt Zimony.

Eszeháborodott világ, gázmaszkok és rézfúvósok, zsákok és beretvák, ténta és vitriöl, bombák és kénszag.

Hol karnebál van, ott karnebál van.

A Karnebál Caragiale négy ismertebb komédiája közül az egyik ‒ Parti Nagy Lajos Réz Pál fordítását dolgozta át, bravúros nyelvi játékokkal, remekbe szabott riposztokkal, pompőz poénokkal.

Ebben az immár klasszikussá lett vígjátékban minden megtalálható: szerelem és féltékenység, csalások és megcsalások, bonyodalmak és félreértések, összejátszás és becsapás... Mindez játszódik egy lepukkant külvárosi miliőben, ahol a háború egyfolytában a kitörés küszöbén imbolyog. A helyszín egy borbélyüzlet, később egy külvárosi bálterem, ahol a farsangi mulatságon majd' minden szereplő ‒ jelmezbe öltözve, maszkot viselve, majd jelmezt és maszkot cserélve ‒ megpróbál elérni valamit: szeretőjét keresi egy republikánus vidéki nő,  a több szeretőt tartó borbély és annak titkos kapcsolata, aki maga is megcsalja férjét, egy picsogós hazafi és egy felszarvazott hamiskártyás készül leszámolni egymással, egy fogfájós adóhivatalnok megdelejezett részeges heccmajszterként vágtat át bálon és báron, a borbélysegéd pedig kétségbeesetten és egyre fáradtabban próbál helyretolni bútorzatot és elcsúszott viszonyokat.

Ion Luca Caragiale (1852-1912): Az élete – kereken hatvan évet kapott a sorstól - felettébb zaklatott volt. 21 éves korában már versei és humoros prózai írásai jelentek meg. 26 éves korában viharos sikert arat kitűnő komédiája, a Zűrzavaros éjszaka. Népszerű, sikeres, de örökös pénzzavarban él. Közben az irodalmi élet meglepően idegenkedik tőle. Caragialét nemcsak ócsárolták, hanem bíróságon feljelentették plágium címén. A per komédiába torkollott. A bíróság kénytelen volt felmenteni a megrágalmazott írót. Két évvel a persorozat megindulása után Berlinbe költözött. 52 éves volt. Többé egy sort sem írt.

Sorin Militaru, rendező - Caragiale embereiről: Caragiale embereit szerethetjük, gyűlölhetjük, utálhatjuk, és végül elfogadhatjuk, mert rájövünk, hogy olyanok, mint mi. Ezen emberek számára a szerelem a legfontosabb érték. Meghalnának érte, de sohasem teszik. Kiabálnak, sírnak, felvágják az ereiket, és mindez mégis „happy end”-del végződik. És amikor rájuk tör a háború, észre sem veszik, hogy ténylegesen belehalnak – hiszen boldogok.

Elor Emina - Mita Baston: Temperamentumos, szerelmes, féltékeny, öngyilkosságra hajlamos, dühös, csalódott, őrült nő, aki elkeseredett a kedvese hűtlensége miatt, és készen áll arra, hogy… ki tudja mire… Hogy is lehetne belőlem Mita Baston…?

Huszta Dániel - Jordake: Olyan az én hősöm, mint Goldoni szolgája. A két úr szolgája című komédiában. Mindenkiről mindent tud, fodrász is, pincér is, valamint apróbb intrikákkal foglalkozik, de alapjában véve nem rosszindulatú, nem szándéka megbántani senkit. Jordake egy nagyon bonyolult figura, talán ez a legösszetettebb karakter, amit valaha is eljátszottam. Hatalmas koncentrációt és színészi jelenlétet igényel. Két-három jelenet kivételével folyamatosan a színen vagyok ‒ már ebben az értelemben is nagy kihívás számomra ez a szerep.

Mészáros Árpád - Janku Pampon: Egy hamiskártyás volt rendőrt játszom. Azért kártyázik, hogy el tudja tartani a nála sokkal fiatalabb szeretőit. Egy napon viszont megtudja, hogy a kedvese megcsalja, és megőrjíti a féltékenység…

Sirmer Zoltán - Adóhivatali gyakornok: Az én emberem mindenkinek csak bajt okoz. Ő ilyen, egy valódi provokátor. Az előadás első részében konfliktusokat idéz elő. A két legnagyobb gondja az életben az, hogy fáj a foga, és egy nagybácsika akitől fél. Fél, nehogy visszavigye falura. Kicsit naiv, viszont nem negatív figura, csak épp szeret piszkálódni, kötekedni. Az egyik pillanatban amíg ő és én a színpadon kerestük egymást, rájöttem, hogy nem is áll annyira távol tőlem. Valahol mélyen bennem is ott lapul egy ilyen figura. :)

Mezei Szilárd - zeneszerző: A zene a rendező instrukcióin alapul. Valójában egy balkáni magyar és szerb folklór ihlette “kvázi” népzenét alkottam. Ez a zenei világ távol áll tőlem, de a munkafolyamat során sikerült egy kicsit jobban megértenem. Szeretek az Újvidéki Színház társulatával dolgozni, az idén erre lesz még egyszer alkalmam, Mezei Kinga Farm 84 című előadása keretein belül.