Végső soron csak meg kell nősülni – jelenti ki Podkoljoszin, hivatalnok, udvari tanácsos, Gogol komédiájának hőse, hosszas töprengés után. Igen, ő is tudja, hogy ez a boldogság záloga, a barátja is mondja neki (márpedig ő nős ember!), a házasságszerző asszony is prezentálja a megfelelő menyasszonyt, s lám,mégnégy másik kérő is versenybe száll a lány kezéért: hogyne, mindenki nősülni akar, mindenki boldog akar lenni. Igen, de azért mégse lehet, hogy az ember csak úgy, megfontolatlanul fejest ugorjon egy házasságba, ez is nyilvánvaló, nem? Így hát Iván Kuzmics lelkesül és visszakozik, rajong és kiábrándul, dönt és habozik, akar és nem akar. És a leendő ara is: siratja ugyan a tovatűnő leányéveket, de legszívesebben már az öt kérőből gyúrná össze majdani urát: az egyiknek a szeme alá odarakná a másiknak az orrát, a harmadiknak a vidám természetét, csak hogy ott álljon már előtte a nagy Ő, és ő is boldog lehessen végre. Ilyen szörnyű víg ez a komédia.