A charentoni elmegyógyintézetben az igazgató beszédet mond, az ápolók és az apácák lelkesen rohangálnak, a betegek uralkodni próbálnak önmagukon, a szövegen, a történéseken. Nem lehet.

Merthogy ki fogja eldönteni, hogy Marat vagy Sade? Hogy vér vagy verejték? Hogy ölni vagy dögölni? Hogy szablya vagy szó? Ki mondja meg, hogy jobb vagy bal? Hogy fentről vagy lentről? Hogy Robespier vagy Napoleon? Hogy lázadás vagy behódolás? Hogy ki élvez, és kit fenyítenek? Vagy hogy mely lyukba kell, hogy becsusszanjon a forradalom fallosza?

Miről szól a Marat the Sade?

Különleges művészi személyiségnek számít Peter Weiss, mégis leginkább a Marat/Sade darabjáról ismert, amelyet 1963-ban írt és amely egy évvel később alapozta meg hírnevét, amikor Londonban a neves Peter Broock állította színpadra. A mű a társadalmi hatalom különféle megnyilvánulásait kutatja két szélsőségesen eltérő személyiség alakján keresztül: az egyik Jean Paul Marat, a francia forradalom hőse, a másik meg De Sade márki, akiről a szadizmus kapta a nevét…

Kihez szól a Marat the Sade?

Hozzám, hozzád, hozzánk és hozzátok… Főleg azokhoz, akik azt hiszik, nem hozzájuk…

Urbán András, rendező:

Az Újvidéki Színház ebben az évadban olyan darabokat állít színre, amelyeknek a címében valamilyen név van. Korábban már gondoltam rá, hogy megrendezem a Marat/Sade-ot. Ezt megemlítettem Gyarmati Kata művészeti igazgatónak és ő fellelkesedett. Mivel erről az ötletről még korántsem mondtam le, annak ellenére, hogy nincsenek ún. kedvenc darabjaim, a választás adott volt. Egyébként Szabadkán nemrég állítottam színpadra a Julius Caesar című darabot, amely egy merényletről, egy kivégzésről szól, amiről a Marat/Sade is… Érdekelt, hogy milyen szinten van a tudatunk, illetve „nemtudatunk” azokról az eszközökről és hatótényezőkről, amelyek befolyásolják a társadalom változásait, hogyan kell hozzányúlni a változást igénylő problémákhoz, hol vannak a társadalmi akció határai... Érdekelt, hogy mennyire vagyunk tudatlanok ezekben a kérdésekben. Érdekelt az erőszak, a gyűlöletbeszéd. Persze, a humor is. Mindent összevetve, természetesen a költészet és azok az emberek, akikkel dolgozom. Elégedettség, lojalitás, hűtlenség, álomittasság… Mindezt hogyan szétzúzni, pontosabban hogyan ezt úgy értelmezni, mint a társadalmi lét általános magatartásformáját. A népi bölcsesség azt diktálja, hogy az embernek fel kell találnia magát, alkalmazkodnia kell. A mi sajátos hozzáállásunk pedig, hogy szétverjük a fejünket, a „saját fejünket”. „Forradalom”? What is this? Minden egyén egy külön sejt, hasonlóan a terrorista szervezetekhez. A tevékenység engedélyezett. A koncepció ösztönöz…Ez az első magyar nyelvű rendezésem, amelyet nem a Kosztolányi Színházban készítek. Az együttműködés az Újvidéki Színházzal lenyűgözően nagyszerű. Az emberek nyitottak, próbáljuk megérteni egymást. A színésznők és színészek odaadóak. A realisztikus hagyomány az ellenségünk! Az előadás csak színház! A „Romboljatok le mindent!” társadalmi akció első foka.