A mikve a zsidó vallásban a rituális alámerítkezésre kialakított fürdő. A nők havonta egyszer látogatják meg a mikvét, hogy megtisztuljanak a házaséletre. Ebben a szigorú világban mindent törvények szabnak meg. Ebben a világban nem avatkoznak bele mások életébe. Itt csak úgy árad az igazi konzervatív szellem. Itt nem jó szemmel néznek a jövevényekre. Mégis eljön az a pillanat, amikor lehetetlen tovább hallgatni. A Mikve egy megható, olykor humoros, máskor fájón őszinte, és mélyen emberi történet nőkről, anyákról, sorsokról…

Crnkovity Gabriella, Miki

Michaela. Jobban szereti, ha Mikinek szólítják. A vallásosság távol áll tőle, azt is mondhatnánk, hogy anti-ortodox. Énekesnő. Szabad gondolkodású, ami a beszédében és a viselkedésében egyaránt megmutatkozik. Nem tűri a korlátokat, a szabályokat, a törvényeket. Azt cselekszi, amit a szíve diktál. A szerelméért viszont bármire képes. Így kerül a mikvébe. Szereti a férjét, aki nemrég rákattant erre az ortodox dologra és nem hajlandó vele lefeküdni, amíg Miki meg nem tisztul.

Figura Terézia, Chedva

Chedva - a nő, a politikusfeleség, a népszerű közéleti aktivista felesége. Látszatra ápolt, kedves, csendes, a családja jólétét, hírnevét szem előtt tartó nő. De mi rejtőzködik a felszín alatt? A férje, az a szörnyeteg, napról napra veri, tele van véraláfutásokkal, ezeket ügyesen elrejti, tele van fájdalommal, amit nem oszt meg senkivel. Ez a csendes szenvedés, ami benne dúl, egy pillanatban elviselhetetlenné válik. Az ortodox judaizmus szabályai arra kötelezik, hogy a mikvében hónapról hónapra megmártózzon. Itt mindenki látja a bántalmazás nyomait, mindenki tudja a szenvedését, de szemet hunynak felette, az arcába hazudnak, elfordulnak. Senki nincs, aki megfogná a kezét, támogatná a szenvedésben, bátorítaná, segítene neki kiszabadulni a férje karmaiból. De akkor egy új segédfelügyelő érkezik a mikvébe. És új fejezet kezdődik Hedva életében.

Ez a karakter, Hedva, a mai világ nője. A bántalmazott nők prototípusa. Az a nő, akiről a kékfény-rovatban olvasunk borzasztó eseteket nap mint nap. Ő képviseli az összes bántalmazott nőt. Ő a mi valóságunk, a manapság is otthon bántalmazott nők képmása, azoké, akik nem képesek kiszabadulni otthonaikból, agresszív házastársaik kelepcéiből.

Elor Emina, Shira

Shirát játszom. Ezt a bátor nőt, aki a drámában az igazságért harcol. Shira nem született bele a zsidó vallásba és nem tagja az ortodox közösségnek. Kilencévesen lett vallásos. Az ő hitét máshogy szabták. A darabban épp ezért ő az, aki a szabad akaratot képviseli. A szabad akarat pedig össze tudja komplikálni az életet. Ugyanakkor fel is tud szabadítani. A darabban olyan nőket látunk, akik nem is tudják magukról, hogy rabok. Vagyis vannak, akiknek megfelelnek a saját börtöneik és vannak, akiknek nem.

Dienes Blanka,Tehila

Tehila. 19 éves lány. Tele van félelemmel. Úgy érzi, mindent elront az életében. Hogy megfeleljen az ortodox közösségnek, férjhez megy, bár szerelmes egy másik fiúba, akivel nem lehetnek együtt a vallási előírások miatt. Borzasztóan fél a testi kapcsolattól. A mikvében várja a segítséget. A Mikve az első darab, Tehila az első szerep, amit kaptam az Újvidéki Színház színpadán.

Krizsán Szilvia, Shoshana

"Igaz - a mikvében semmi nem maradhat titokban, de ettől még tiszteletben kell tartanunk minden idejáró nő magánéletét. Ha erre képtelen vagy, nem maradhatsz itt." Olyan ez egy kicsit, mint a saját vallásomban a gyóntatószék. Csak itt nem papok - ez esetben papnők - a szereplők, hanem fürdőfelügyelők. Lelkükön hordják a titkokat. A másokét, a sajátjaikat... Shoshana megpróbál nem erkölcsi kérdést csinálni a hallottakból, látottakból. Befogja szemét, fülét, száját. Betartatja a törvényt, a vallás rituális, külsőséges vonatkozásait, és elnémítja a lélek kétségbeesett sikolyait.

Gyönyörű ez a szöveg. Hogy hogyan fog működni a színpadon, még mindig nem tudom. De olvasva valódi megtisztulás.

László Judit, Eszti

Az ösztrogénszint ingadozása veszélyes dolog. Különösen akkor, ha 8 vagy annál több nő gyűlik össze, ráadásul színházat csinálni. Szerencsére azonban pozitív vonulatai is lehetnek. Amikor példának okáért visítva nevetünk egy-egy mondaton vagy gesztuson, ahogy csak a nők tudnak. Vagy átérezve a drámát, könnybe lábadt szemekkel összeölelkezünk a színpadon. Vagy egyszerűen csak nassolunk a napsütésben az udvaron. Bárhogy is van, az előadás megszületik, odafigyeléssel, kemény munkával, koncentrációval és persze néhány jól bevált női praktikával.

Eszti szerepét játszom. Talán ő az egyetlen nő a darabban, akinek nincs titka és ezáltal tragédiája. Mindenesetre nem olyan mértékben, mint a többieknek. Végtelenül egyszerű, kissé talán olykor ostoba is, ám ugyanakkor tiszta szívű asszony, aki hat gyerek anyja. Szeret beszélni, főleg magáról és a családjáról. Szegényesen élnek, de ez őt nem gátolja meg a boldogságban. Örömmel bújok a bőrébe, remélem ő is elégedett velem, ahogy színpadra viszem.

Banka Lívia, Hindi

Különbözünk vagy egyenlőek vagyunk? Jogaink vannak vagy kiváltságaink? Elrendeltetésünk vagy nemes feladatunk? Nők, férfiak vagy csak emberi lények? Miért kell százévenként ezekre a kérdésekre választ keresni? Gúzsba kötnek bennünket a hagyományok? Fogva tartanak a vallási előírások? Törvények? A szociális hovatartozás? Kérdések. Kérdések. Kérdések. Mikve!!! Női sorsok. Szerelmek. Félelmek. Titkok. Harcok. Könnyek és sikolyok. Kérdések. Kérdések. Kérdések. Újabb száz év?

Zsivanac Léna, Elisheva

Elisheva Hedva lánya, évek óta nem beszél, annak ellenére, hogy az ország leghíresebb orvosai foglalkoztak vele. Gyakran jár az édesanyjával a mikvébe. Ő nem akárki lánya, ő Mojse Wasserstrumpf lánya.