Neusatzban nincsenek gondok.

Neusatzban az élet szép, a lányok szépek, még a zenekar is szép.

Neusatzban nincs fájdalom, nincs nyüszítés, nincs életundor. Nincs bűnözés, igazságtalanság, nyomor.

Neusatzban nincs más: csak szalsza, ballada, opera, csárdás, szexi neusatzer lányok és szexi neusatzer fiúk.

Neusatzban minden nap kabaré.

Azt hiszem, nincs ember Újvidéken, aki azt állítaná, hogy egy boldog, gondtalan, biztonságos városban élünk. (A részletekbe nem megyek bele. Mindenki nyissa föl a tetszés szerinti napilapot.) Ez volt az elsődleges motivációnk, amikor az Újvidéki Színház színészeivel a város jelenével kezdtünk foglalkozni. De nem a véres valóságot szerettük volna a színpadra tenni, hanem pont annak szöges ellentétét, egy tökéletes Újvidéket.

A képlet egyszerű: mi volna Újvidék, ha ez volna a tökéletes város? Ha Újvidék volna a Morus Tamás által emlegetett Utópia? Hogyan élnének az utópisztikus város nojzaccerei? A színészek improvizációi erre a témára természetesen egyszerre tobzódnak a fiktív nosztalgiában és a kegyetlen iróniában. Olyan téma ez, amit csakis a múlt század elei berlini kabaré vicces, ugyanakkor társadalomtudatos és gonosz világában tudtunk elképzelni.

Ebben a kabaréban a néző nem azzal szembesül, ami van, hanem azzal, ami nincs és nem is lesz soha. Egy jól működő, mocsoktól mentes Újvidékkel.