„Mit gondolsz, maradtak még fák a falak mögött?”

(Ladik Katalin: Ébredés Wroclawban)

Mit tesz tíz színész, ha a város vasmarka egyre jobban szorongatja a torkukat? Hová mennek, ha művészetet gyökerestül kitépik és a helyére üres szavakat ültetnek?

Kiáll, povedál. Önmagáról, a világról, a színházról. Fölfelé ordít, lefelé döf.

Kapaszkodik költészetbe, nevetésbe, együttlétbe, országba, világba, rendszerbe.

Kötélként ragadja meg a szót.

Misztikusan hangzik, mi?

Az egyetlen, ami misztikus bennünk, az a zsebünkben kinyíló bicska.

Lénárd Róbert, dramaturg-konzultáns

Az OFF az évad talán legkülönlegesebb bemutatója az Újvidéki Színházban. Kívül van a rendszeren, kívül van a hivatalos évadon. OFFban van a szó minden értelmében. Amikor a színház költségvetését 15%-kal lefaragták, a színészek azt ajánlották: csináljanak valamit önerőből, a költségvetésen kívül, vagyis annak dacára. A vezetőség és Puskás Zoltán rendező pedig melléjük állt. Amikor pedig decemberben az Újvidéki Színház minden más városi és tartományi színházzal együtt a leépítések és a szerződésmegújítások lehetetlenségének nyaktilója alá került, újabb ok született az előadásra.

Ez az előadás protestál, de egy mélyen esztetizált nyelven teszi azt, segítségül hívva Ladik Katalin csodaszép, a Drámaíró Versenyen is díjazott szövegét, az Ébredés Wrocławbant és a színészek által írt sokszor fájdalmas, sokszor vicces monológokat, amelyek ‒ nem túlzás ‒ mindenkinek a húsából és a velőjéből születtek. Épp ezért az OFF a személyes-dokumentarista színház és az ógörög kórusmű határán imbolyog, szórakoztat és megkönnyeztet, fáj és felemel.

 

Puskás Zoltán, rendező

A darab két részből áll: magánmonológokból és Ladik Katalin szövegéből. A monológokban a színésznek és a magánembernek, a színész és a magánember problémájának szorosan kell kapcsolódniuk egymáshoz. Nem jutnának el ellenkező esetben a nézőhöz. Másrészt az egész ötlet, az egész előadás mégiscsak Ladik Katalin nyertes költői művéből indult ki: amikor elolvastam, az első asszociációm az volt, hogy itt találkozik az avangárd költészet az ógörög drámával.

A darab azt tételezi, hogy a falak csak bennünk vannak, a falakat mi emeljük. Ezek a mi falaink: az általunk malterozott falak, a társadalom által kreált falak, a politika falai. Ezeket, mivel mi emeltük őket, mi is kell, hogy ledöntsük. Erre szolgálnak a monológok, amelyeknek valamiféle rituális öntisztulás is a célja.

 

Mondatok a színészek monológjaiból

Az élet attól szép, hogy bármit megtehetsz, és attól lesz rossz, ha mindez meg is történik...

...Mi itt a színházban mindannyian szeretjük egymást és úgy élünk, mint egy nagy család... Kivéve például, mikor mindenki lázad a rendszer ellen...

…Annyit foglalkozom ezzel a rohadt színházzal, hogy már nincs is magánéletem…

...Rettegek attól, hogy ötven, száz vagy kétezer év múlva áll-e még itt valaki, ül-e ott lent valaki. De nem szabad siránkozni....

...Életem legszebb éveiben járok, ez legyen a legkevesebb. Szívesen játszanék többet. :rzem, nem használnak ki eléggé. A szó legnemesebb értelmében. A legjobb esetben a nők ilyenkor szülnek egy gyereket, hogy legyen miben örömöt lelniük. De hova szüljek? Ide?...

...Sovány? Na, az nem vagyok. Az a kis enzim a testemben nem fog önszántából jól visekedni. Hát a Rubint Réka meg a Tony Horton diktálta öngyilkos torna sem ijeszti meg. Boldogan vigyorog ott bent, hadd ne mondjam, pofán röhög...

...Közben megettük egymás idegeit. Németország, nem Németország, itt maradni, nem maradni, a napokból hetek lettek, végül a probléma megszűnt, de addigra megszűnt vele együtt a kapcsolat is, meg az idegrendszerem...

...És ha már ilyen kurva okosnak hiszi mindenki magát, akkor miért nem javul a helyzet? Mért van az hogy valaki egész életében gürcöl, de öreg korára alig van kenyérre pénze?...

...Ez már egy olyan személyes bántás az ország részéről, hogy jó lenne mostmár leállni!...

…Elítélem az erőszak minden fajtáját. De időnként szeretnék büntetőosztag lenni, aki csak arra vár, hogy megmondják neki, hogy kik a gazemberek. És ütni őket…

...De én csak ugatok a színpadon és ugyanott vagyok, ahol te...