Színházak
Újvidéki Színház
- 2024/2025
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2019/2020
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
- 1987/1988
- 1986/1987
- 1985/1986
- 1984/1985
- 1983/1984
- 1982/1983
- 1981/1982
- 1980/1981
- 1979/1980
- 1978/1979
- 1977/1978
- 1976/1977
- 1975/1976
- 1974/1975
- 1973/1974
William ShakespeareSzentivánéji álom
- Théseusherceg, Athén uralkodójaLászló Sándor
- Oberona tündérek királyaLászló Sándor
- Hippolytaaz amazonok királynője, Théseus jegyeseBanka Lívia
- Titániaa tündérek királynőjeBanka Lívia
- Demetriusfiatal nemes szerelmes HermiábaKőrösi István
- Lysanderfiatal nemes szerelmes HermiábaSirmer Zoltán
- HermiaEgéus lánya, szerelmes LysanderbeKokrehel Júlia
- Helenaszerelmes DemetriusbaCrnkovity Gabriella
- Puckvagy Robin-pajtás, Théseus ceremóniamestereElor Emina
- MesteremberJankovics AndreaFigura TeréziaFerenc ÁgotaBalázs ÁronHuszta DánielPongó GáborVarga Tamás
- TündérHajdú TamásNémet Attila
- rendezőPuskás Zoltán
- jelmeztervezőCselényi Nóra m.v.
- zeneszerzőAndres Mariano Ortega m.v.
- koreográfusGyenes Ildikó m.v.Bóbis László m.v.Budai László m.v.
- jelmez kivitelezésLedenyák Andrea m.v.
- fényMajoros RóbertBíró TiborGörög Lajos
- hangSalamon József
- sminkPászti Ágnes
- ügyelőBíró Alekszandra
Puskás Zoltán rendező:
"A korban, amelyben élünk, nincs már szerelem, eltűnt a föld színéről, talán csak a jelzések szintjén él még... Minden eladó és megvehető... Szex sincs már, az is áruvá változott... Mégis, megpróbálok egy olyan előadást létrehozni, amely arról szól, hogy lehet másképp is, sokkal másképp, és mi is meg tudunk változni."
Gyenes Ildikó, koreográfus:
„Az itt dolgozó színészek mindegyikével dolgoztam már az elmúlt évtizedben. Ezek a közös munkák alkalmat adtak arra, hogy mind mozgáskészségüket, mind személyiségüket megismerjem. Minden egyes koreográfiának kell, hogy legyen dramaturgiája, mondanivalója. Ha csak a szépségről, csillogásról is (show tánc), de kell, hogy szóljon valamiről. Ha a mozdulatok kifejezőek, közvetítik azokat az információkat, érzéseket, amiket át akarunk vinni általuk a nézők tudatába, lelkébe. Nem szükséges a szó.”
Budai László, koreográfus
„A tangó maga az élet, és egy olyan életérzés, amit a benne lévő egyén már megélt, vagy elképzelt. Nagyon hasonlít a színészethez. Talán éppen ezért a tangóval mindent ki tudunk fejezni. Vidám-szomorú, kiegyensúlyozott-hullámzó, szenvedélyes, finom-vad, lüktető, és minden, ami bennünk megvan.. Persze ezek felett legyen a természetesség ereje. Természetesnek kell lenni, ami azt feltételezi, hogy nyitottak vagyunk a másikra, a falakat lerombolva adjuk át magunkat a másiknak, akár a férfi, akar a nő legyen az. A férfi a határozottságával vezet, a nő az önfeledt figyelésével követ. Mindkettőjüket a nyugodtság jellemzi. A tudatosságuk sugározza a mondanivalójuk megélését, a biztonságra törekvésben rejlik az erejük. A tangó: tánc, zene, terápia.”
Bóbis László, koreográfus
„Egyaránt szeretek hivatásos táncosokkal és színészekkel is dolgozni, a legfontosabb számomra a hozzáállásuk. Lehet a legtökéletesebb profi táncos, ha valójában nem szereti azt a munkafolyamatot, amiben részt vesz. Ha ilyen eset áll fenn, akkor soha nem tudok jó érzéssel dolgozni. És az ellenkezője is igaz: lehet egy színész mozgása teljesen koordinálatlan, ha issza magába a mozdulatokat, az előadást, a játékot. Akkor élvezet vele a munka. Az a lényeg, hogy szeressen és akarjon dolgozni, mert csak szeretettel lehet játszani- mondta Louis Armstrong. És ezt én is így látom.”
Andrès Mariano Ortega, zeneszerző
„Habár minden zeneszerzőnek van egy bizonyos belső ritmusa, kreatív magja, ami egyedi dolog, de emellett feltétlen szüksége van arra, hogy mindenekelőtt megértse, s megérezze a tárgyak, művészetek és az emberek harmóniáját, főként, amikor egy zenemű szorosan kötődik a történethez. Amikor egy ilyen komplex műről van szó, ahol több művészet találkozik, akkor ritkán történik meg az, hogy a szerző csak saját múzsájától merít inspirációt. Így történt ez a darab kapcsán is, az évszázadokkal ezelőtt írt Shakespeare-művet megpróbáltuk egy modern forgatókönyvbe helyezni, s az én feladatom az volt, hogy modern zenével éreztessem ezeket az érzéseket a nézővel.”
2010. 06. 15.