A makrancos hölgy egy olyan eredeti projekt, amely különböző diskurzusokat, stílusokat és műfajokat ötvözve próbál párbeszédet folytatni a drámai kánonnal és a hozzá valóviszonyunkkal. Shakespeare szerzői pozícióját lehetetlen vizsgálni anélkül, hogy figyelembe vennénk a korabeli közönség helyzetét, azt a társadalmi kontextust, amelyben maga Shakespeare élt és dolgozott. Az írót az engedetlen, fékezhetetlen nőkről szóló népmesék ihlették, az előadásban pedig feltárul a nők elhalgattatására, nyelvük megzabolázására tett kísérletek hosszú története: miként vált a női tér a rémület és a kínzás, a büntetés és a figyelmeztetés terévé a társadalom többi tagja számára, ha nem igazodtak a patriarchális struktúrához.

Az alkotók megvizsgálták, mi rejtőzhet a látszólag lényegtelen részletek hátterében, mi húzódik meg a nevetésre késztető szituációk mögött, milyen humoros sémák honosodtak meg és miért, ezek közül melyek népszerűek ma, és mindez mit árul el az általunk elfogadottá vált társadalmi mintákról; és végül, mi a személyes felelősségünk mindebben.

A szöveg egy része a szereplők improvizációiból származik