Lázár Ervin sokféle meséjnek igazi kapcsolódása, a szeretet. Köteteiből ide-oda vándorló figurái, Bruckner Szigfrid, Mikkamakka, Dömdödöm, Szegény Dzsoni, Bab Berci, Amarilla, Dideki, mind-mind a szeretet után keresgélnek. Lázár Ervin figurái kifogyhatatlan leleményességgel játszanak a szavakkal, ízlelgetik, ki- és visszafordítják őket, ahogyan már a nevük is egy-egy elmés szójáték: Maminti, Szörnyeteg Lajos, Vacskamati, vagy Aromo.
A Négyszögletű Kerek Erdő lakói furcsa lények. Néha azt sem tudjuk eldönteni, emberek vagy állatok. Esetleg növények. Ők sem laktak mindig az erdőben. Valaha mindnyájan máshol éltek egy másik életet, ahol talán nem érezték jól magukat. Ki ezért, ki azért. És ha valaki boldogtalan, magányos és szomorú, akkor szeretne máshol lenni, ahol nem lesz magányos és szomorú. Olyan helyen, ahol megértik, szeretik őt, és ahova nem látogat el olyan gyakran ez a Szomorúság. Ilyen hely, a Négyszögletű Kerek Erdő. Így került ide valamennyi erdőlakó, akikkel mindig történik valami. Itt lakik például Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán, akinek kilyukad a szemfoga. De nem egyedül megy orvoshoz, mert Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót agyveleje is beletörött a gondolkozásba. Vagy itt van a hebrencs Vacskamati, aki elfelejti megöntözni a virágját, aminek pedig annyira örült, amikor megkapta a születésnapján. És ki más nyerhetné a költőversenyt, mint a... na de ezt már tényleg nem árulhatjuk el! Ej, mi a kő! Bálömbika bigafó!
Az előadás zenéjét a Kalákából is ismert Radványi Balázs írta, aki számos színházi előadás betétdalának szerzője.