Igazi gyermekeknek szóló darab ez, melyben fontos szerep jut a közönségnek.
A Magyar Mozdulatművészeti Társulat - Még 1 Mozdulatszínház Karnevál című produkciójának műfaji megjelölése: mozdulatművészeti mesejáték két felvonásban. Biztos csak azért, hogy teljesen zavarba ejtse kategóriákhoz szokott agyunkat.
Azt hinnénk, valami teljesen formabontó, új dologról van szó, azonban ez koránt sincs így. A XX. század elejéhez kapcsolható mozdulatművészeti klasszikus iskolák mindig fontosnak érezték gyermekprodukciók készítését. Számos sikeres mesejáték készült a ’30-as, ’40-es években. A Magyar Mozdulatművészeti Társulat – Még 1 Mozdulatszínház új produkciójával ezt a régi hagyományt újítja fel. A klasszikus és kortárs zenékre készült mesejáték a mozdulatművészet nyelvén, a gyermekek mozdulatait és ötleteit is az előadásba vonva jeleníti meg az “Állatok farsangját”.
Mit is jelent ez pontosan? Ez nem egy bevált mesejáték felújítása, hanem egy teljesen új darab. A kiindulópont Saint-Saëns zenéje és ennek hangulata, az eredeti mese dramaturgiája, melyben a békától, a nyúlon keresztül, a teknősig és rókáig mindenki valamilyen produkcióval szeretné elérni, hogy ő legyen a farsang uralkodója. Azonban itt a mesélőnek (Tariska Szabolcsnak, az Amorf Ördögök énekesének)és értő, érzékeny narrációjának is rendkívül fontos szerep jut. Igazi, gyermekeknek szóló darab ez, ahol természetesen, mint minden valamire való gyermekelőadásnál a nézők is be vannak vonva a játékba. Először is a Nemzeti Táncszínház Refektóriumába lépve, papírcsákót kell hajtogatni. Aki esetleg nem ismeri a módszert (mint ennek a cikknek rendkívül esetlen szerzője), annak készséggel megtanítják. A papír mellé kis üveggolyót is kapunk, ennek nagy szerepe lesz a későbbiekben. Nem sokkal ezután elkezdődik az előadás, és felnőttet, gyermeket pillanatokon belül elvarázsol. Részben a fent említett narráció miatt, részben a színpadon megelevenedő figuráknak köszönhetően. Rendkívül egyszerű eszközökkel, néhol más mesék epizódjait beépítve mutatják be jelenetről jelenetre, milyen produkciókkal akarják elkápráztatni az állatok a zsűrit és a közönséget, hogy kegyeiket elnyerve valamelyikük a farsang uralkodója lehessen. Nem törekednek élethű megjelenítésre. A szivárványszínű mezekbe bújtatott szereplőkön a teknőc páncélját egy, a táncos hátára erősített gyermekkád adja, a méhek szemét két teaszűrő. Rengeteg egyszerű ötlettel találkozhatunk, és nincs ez másként a különböző állatok mozgásának megjelenítésekor sem. Egy rebbenő mozdulat, egy végtelenségig lelassított mozgássor, és a szereplők magával ragadó játékkedve szinte megjelenésük pillanatában hihetővé teszi, hogy ott tényleg madarat, nyulat vagy békát látunk. Az előadás vége felé az üveggolyók segítségével szavazhatunk, hogy melyik produkció tetszett a legjobban. Így eldönthetjük, hogy ki lesz e verseny győztese. Van azonban egy szörnyű gyanúm. Én a méhekre szavaztam mégis más győzött. Meggyőződésem, hogy csaltak a szavazásnál, ezért a biztonság kedvéért alakítok egy gyermek polgári kört, hogy újraszámlálják a voksokat.
Haynal