Hogy pontosan milyen volt az őskor, nem tudhatjuk már, Rudyard Kipling mégis mesél erről a világról. A magányosan sétáló macska című meséből kiderül, hogyan szelidítette meg az ember az állatokat, és milyen egyezséget kötött a macskával.

„Én vagyok a magányosan sétáló macska, és nekem minden hely egyforma.” Ez a mondat refrénszerűen többször elhangzik a macska szájából a mese során. Akkor is, amikor már az ember barlangjában a tűz mellett melegedve iszik a fehér, meleg tejből (naponta háromszor).

A Váróterem Projekt tagjai maszkba bújnak, bábokat mozgatnak, játszanak, és közben Kiplinggel együtt mesélnek.

Az előadás kisiskolás kortól ajánlott.