Ember. Nő. Ember és Nő. Férfi és Nő. Nő és Férfi.

Valakik, valamikor, Valaki szerint: hibáztak. Nagyon emberi történet. Két nagyon jól ismert egyén tragédiájáról. Nagyon személyes történet, és mégis: hogyan válik ennyire személytelenné? A férfiakra, mint csoportra gondolunk, a nőkre egyaránt. Hiányzik a személyesség, amihez viszonyulni tudnánk. Ha szabadulni szeretnénk, vagy felfedezünk magunkban olyan igényt, amely kibillent a felállított szabályrendszerből, a társadalom normaszegésnek értékeli és megbünteti.

Mit jelent a társadalmunkban egy pár? Mi a feladata?

Előadásunk nem a teremtéstörténetben, de abból kiindulva keresi a választ. Mérlegre helyezi a kapcsolatok erejét és szánalmát, az önmegvalósítást és az intimitáskeresést, az ember esendőségét és brutalitását, a vágy erejét és a normalitás kétségbeesett látszatát.

Ítéletmentes valóságot teremt, amelyben a néző könnyen megtalálja a helyét. Olyan valóság ez, amely szubjektív, intim, nem politizál és nem keres etikát. Olyan művészi alkotás, amely nem maszkulin vagy feminin, hanem emberi.

Éva. Ádám. Ember. „Kész!”