Megtévesztő cím. Mintha az előadás Románia elmúlt száz évéről beszélne a centenáriumi események apropóján. Pedig ez csak ürügy, hogy átgondoljuk, merre haladtak közösségeink e történelmi időben, s milyen jövővel számolhatunk a következő 100 évben. Ürügy arra, hogy a közösséget alkotó egyénről beszéljünk. Élhető-e a föld, amelyre születtünk? Létezhet-e békés együttélés? Lehet-e és érdemes-e úgy dolgozni a közösségért, hogy saját személyünk feloldódik egy nemesebb(nek vélt) ügyben? Közösség vagy egyén? Nemzet vagy család? Menni vagy maradni? Politika vagy manipuláció? Szembenézés vagy tagadás?

Közösségi és egyéni felelősségvállalások történetei fonódnak össze, miközben két családot – és nem csak – kísérhetünk végig azon az úton, melyet közéleti botrány, magánéleti válság és az egymás meg nem értésének tragédiája övez. Felnőttek és gyerekek, románok és magyarok, férfiak és nők, civilek és politikusok élik e fikciós, de nagyon is ismerős tájat, miközben némelyiküknek egyre inkább világossá válik: élhetetlenné vált a szülőföld. Az emlékekben pedig mindegyre visszaköszön egy korábban látott nárciszmező.