„Rögöcse valahol Magyarországon található. Nem város, amolyan nagyközség, de mint mindenütt ott is emberek élnek. Közöttük Tálas Lőrinc fazekasmester akinek híre már régen túlterjedt Rögöcsén, ha népi ihletettségű szép kerámiáit árulta a különböző vásárokban. Többek között a hagyományos Miska-kancsót is, aminek mindig nagy keletje volt a vásárlók körében csak maga Tálas mester találta ebben a formában már unalmasnak. Elhatározta, hogy megkísérli eredetibbé tenni és a továbbiakban élethű fejet mintáz rá, művészi módra, modell után.

Előbb csak Rögöcsén, később majd máshol is, ahol igény lesz erre. El is készített három ilyen emberfejű kancsót ismert rögöcseiekről, akik azonban nem sokáig nézhették a róluk készült alkotásokat. Ugyanis mind a hárman rövidesen jobb létre szenderültek.

Az alaphelyzet tehát, akár egy krimi, de mégsem az, hanem egy vérbő, a rekeszizmokat nagyon is megmozgató komédia. Azonban, hogy egy ilyen indítás után mégis mitől lesz azzá, azt nem árulom el ebben a „beharangozó" jellegű írásomban. A megfejtést meghagyom A rögöcsei csoda jövendő nézőközönségének.

Eddig egy társadalmi színművemet leszámítva csak történelmi drámáim kerültek színre. Legutóbb éppen itt a Csokonai Színházban az Én, Károli Gáspár című monodrámám.

Most azonban komédia íróként is bizonyíthatok. A magam részéről megígérhetem, hogy tanulságos, jó szórakozásban lesz részük."