A Közös álmok lebegő szobor, hely, ahol a klímaváltozásról gondolkodhatunk, és ahol feltárhatjuk kérdéseinket az „otthonról”. Tapasztalat a túlélésről: miközben együtt pedálozunk, megálmodjuk az élet lehetséges jövőjét. Intim pillanat, amiben szó esik a klímamenekültek valóságáról, a globális felmelegedésről, az eltűnésről és az áttelepítésről. Mit jelent egy lebegő közösség tagjaként túlélni? A víz körbevesz, mi pedig belemélyedünk a beszélgetésbe. De ez a környezet akár az emberiség jövőjének allegóriájaként is értelmezhető – vajon mindörökké az árban úszó szigetek maradunk? Ezt az utazást az egyszemélyes tapasztalat és az utazás közben felcserélődő szerepek alakítják.