A finom tollú, érzékeny költő, Szép Ernő Vőlegény című színdarabjának második felvonásában Kornél, a harmincadik éve felé közeledő leány mondhatni megerőszakolja szerelmét, a házasodás ellen kézzel-lábbal kapálózó fogászt. Az aktus meg is hozza az eredményt, a harmadik felvonásban – némi bonyodalmak után – összeházasodnak. Ivan Goncsarov fogalommá vált hősén, Oblomovon viszont nem fog ki a női fortély. Pedig ő gazdag, és vágyna is a szerető társra, és tetszik is neki a bájos, ábrándos lelkű kislány, aki romantikus regények hatása alatt az ő megmentésére szánná az életét. Csakhogy ő túlságosan aggályos, tehetetlenkedő alak, a XIX. századi orosz irodalom központi figurája, a felesleges ember.

Kornél egyszerre szerelmes és üzleties vallomását Mohácsi János rendezésében Gonda Kata szenvedélyesen, kifelé is drámázva, sok mozgással, a színpadon mindenfelé szaladgálva adja elő. Sikerrel vadássza a hatást, minden részletre kiterjedően gondos kidolgozásban, a nagy monológot mindkét rétegének elkülönítésére és összehangolására ügyelve adja elő. A Barátok közt sorozatszínésznője megmutatja, hogy igazi színész.

A másik vallomás nem hangzik el. Bajomi Nagy György nem mondhatja el, minthogy épp ez a szerep lényege. Az elhallgatott vallomás. A másik új szombathelyi bemutatót mégis Bajomi Nagy miatt érdemes megnézni. Ránézésre is igazi Oblomov. Ivan Alekszandrovics Goncsarov tétlenségével fogalommá vált hőséhez, a felesleges ember egyik legjobb megjelenítéséhez aligha lehetne alkalmasabb színészt találni. Bálna termetéhez rengeteg jámbor jóindulatot, ön- és közveszélyes nyíltságot képes társítani, miközben apró szemeivel félve fürkészi a világot. Valló Péter korrekten izgalommentes rendezésében, az orosz erdőket sejtető mulcson taposva szeretni valóan esetlen és esendő férfi, aki egy bájos kislány szerelmét azért utasítja el, a maga szerelmét azért nem vallja meg, hogy az ifjú hölgyet megkímélje a későbbi csalódástól. Az eredeti műben ez inkább csak kifogás a tehetetlenkedés, a döntésképtelenség leplezésére, a férfi önmagát félti mindenfelé kapcsolattól, mélyebb érzéstől, és főképp a velejáró megrázkódtatásoktól. Bajomi Nagy azonban annyi naiv, gyanútlan jóságot mutat, hogy könnyen elhisszük neki, komolyan gondolja, amit mond. Nem rajta múlik, hogy az előadásban éppen Ugarov átiratának a lényege nem igazán jön össze. E szerint ugyanis Oblomov semmittevésének és tehetetlenkedésének oka és célja az emberi teljesség keresése lenne a mai szétesett, a személyiség egységét elpusztító világban. Ezt azonban nem vesszük észre. A temetési jelenetben meglepetve halljuk a hű barátot adó Szerémi Zoltántól, hogy amit addig láttunk, mind a totusról, a teljes emberről szólt.