Egy nyüzsgő város lakóit vajon mennyire befojásolja egy mindennapi, akár banálisnak is nevezhető történet? Hogyan viszonyulnak az eseményekhez? Hidegen hagyja őket, elszórakoznak rajta, vagy épp az utolsó csepp a pohárban és borul minden? Ha egy eseménynek több szemtanúja van, attól az egy esemény marad, vagy annyi történetté válik ahányan jelen voltak benne? Hát ha még egy egész busznyi ember látta? Raymond Queneau Stílusgyakorlatok szövege alapján választ keresünk arra, hogy egy történet hogyan kap különböző színeket egy város polgárainak színpalettája segítségével.