„Semmi sem olyan hétköznapi, mint a vágy, hogy különlegesek legyünk." Shakespeare

Mindig visszateszed az üres joghurtos, tejes dobozt a hűtőbe?

Szereted kanállal ütögetni az arcodat, megszagolni az emberek haját?

Tudsz köröket rajzolni a kis-lábujjaiddal?

Szeretsz fejjel lefelé lógva magánhangzók nélkül írni?

Ha az egyik kezed vizes lesz, bevizezed a másikat is?

Netán zokniban és kesztyűben alszol?

Furcsa vagy, mint mindenki más?

A Zéró Balett új darabjának témája a hétköznapi másság. Azokból az olykor vicces, olykor nevetséges, olykor szánalmas különcségekből építkezik, amelyek egyedi ízt, illatot kölcsönöznek az embernek, amelyek egyszerre teszik őt mindenki mástól különbözővé, és ugyanakkor szeretni valóan emberivé. A Testszobrászok egy önéletrajzi ihletésű darab, amelyben a táncosok önmagukat játsszák. Szó esik benne örömeikről, bánatukról, hogy mit szeretnének megvalósítani, vagy maguk mögött hagyni, miről álmodnak, mitől félnek, mit szégyellnek, mit nem tennének meg újra, mit ismételnének meg tiszta szívből, mit jelent számukra a siker, vagy épp a kudarc.