A múlt évi kortárs ősbemutató sikere után a Szép Színházzal közösen egy újabb ősbemutató
Fiatal szerző, fiatal darab, de képessége figyelemreméltó archaikus és megválaszolhatatlannak közmegegyezett végső kérdésekkel való továbbkekeckedésekre. Hol lakik élet és halál, hogyan terjednek, kikkel érintkeznek, hogy jönnek hozzánk és mi őhozzájuk, és egyáltalán, mi az értelmük.
Élő emberek számára többnyire (közel 100%) izgalmas dolgok ezek.

S hogy nem csupán jópofa ötlet (vagy idétlen pamflet-fogás) volt a darab szereplőiül valós személyeket citálni.. Az említett írói megoldás ugyanis a valósnak nevezett világ és a színpadi létezés többnyire hermetikusan elzárt területeinek "összerobbantását" szolgálja, imigyen: (a neveket a leendő előadásra adaptálván)
ZOLIKA Idefigyelj. Ez nem kórház itt. Tudod mi ez?
GARACZI Nem.
ZOLIKA Egy színdarabban vagyunk.
GARACZI Aha.
ZOLIKA Egy színházban. Ezt én írtam ezt a darabot. Illetve ez a szerepem, hogy eljátsszam ... Te is színész vagy, mindenki tudja, te játszod Garaczi Lacit.
GARACZI Én vagyok Garaczi, a híres színész?
ZOLIKA Te Tóth Jocó vagy, én meg Keresztes Tomi. Rendezte Jámbor Dzsózi.
GARACZI Melyik színház?
ZOLIKA Zsámbéki. Nyári.
GARACZI Azt szeretem.
ZOLIKA Ott vannak a nézők. Nézzed, hogy néznek �. (beszél a nézőkkel) Jó estét! Hol vagyunk?
NÉZŐK (felelnek, Zolika lemegy közéjük)
GARACZI Gyere vissza!
ZOLIKA : ... (Garaczihoz) Visszamegyek, ha egyetlen mondatot másként mondasz, mint ahogy meg van írva..."
ZOLIKA : ... egész életedben látsz egy kockát. De ... csak az egyik oldalát ... És akkor megadatik, hogy egy percre, de csak egyetlen percre egy centit ... odébb dughatod a fejed. És akkor a homlokodra csapsz, és felkiáltasz, Uram Isten, micsoda felismerés, milyen hihetetlen felismerés! Ennek van még két másik oldala is!